Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól

jött szépséges ötvöseljárást alkalmazták később kelyhekre s más tárgyakra is, mint felület díszítést. Egyelőre ennyinek a közlése talán elegendő ahhoz, hogy a. Szent László herma sodronyzománcainak eredetét és mesterét a hazai ötvösségben keressük. Ezzel kapcsolatban azonban szót kell még ejtenünk arról, hogy milyen szövött hímzett mintákat utánozhatott a herma sodronyzománcait készítő mester. 3. A hermán levő viseletről A nyakperec nélküli régi herma vállát zárt, széles nyaknyílású, alul szalagsávval záródó mellgallér borította, nem pedig „palást" mint eddig véltük. Nem kell sokáig keresgélnünk a magyar múlt emlékei között, hogy a mellgallér pontos mását megtalálhassuk: a Képes Krónika hajszálra ilyen viseletben ábrázolja Szent Lászlót halottas kocsiján (nyilván a síremlék nyomán). Ez az ábrázolás egymagában is elegendő bizonyíték arra nézve, hogy a síremlék mellképe, s talán a herma már az 1370-es években meg volt. Ugyanebben a viseletben ábrázolta a miniátor Szent Istvánt is koronázásának könyvképén. A mellgallér mindkét esetben a vállak alá ér, akárcsak a hermán. Másoknál nem találjuk ezt a viseletet. Eszerint a hermán levő alsó zárószalag nem díszítő elem hanem hozzátartozott a mellgallér záródásához, mert miniaturákon is széles szalag fut körül a mellgallér alján. A mellgallér királyi viselet volt. Bizonyos fokig más kérdést vet fel a mellgallér idíszítménye: a ferde négyszöghálóban megjelenő csillagos virágmustra. A Vatikáni Legendáriumban a halott Szent Imrén és Szent Lászlón ugyanilyen végtelen mustrájú, niégylevelű virágokkal díszített, vagy négyzetekkel, és négyes osztású virágokkal ékes ruhát látunk. E mustra töménytelen, nagyrészt már összegyűjtött párhuzamából csak néhányat idézek. A Krónika Szent Erzsébet miniaturáján a háttér — az ég jelképe! — szinte azonos a Szt, László herma ferde négyzethálós, csillagvirágos mintájával. Már ez egymagában is további vizsgálatra kell, hogy indítson; s e vizsgálat egyáltalán nem meddő! Az eddig számbavett középkori emlékek alapján úgy látom, hogy ez a fatja szövetmustra a bizánci udvarban a XI—

XII. századig csak az égi erőknek, a szenteknek és a császárnak járt. Ezt látjuk az elefántcsont-diptichonok császári viseleteiben a VI. századtól fogva,

42 a XI. században Márk evangélista jelenik meg ugyanilyen mintájú szövetben.

43 A VII. századi niceai mozaikon az „égi erők" viseletén találkozunk e végtelen hálómintával.

44 A szalonikii Szent Demeter mozaikon Szent Demeter viseli,

45 a Hagia Sophia mozaikjain pedig Konstantinos és Jusztinianusz jelenik meg ebben a viseletben.

46 Nikephoros Botaniades (1078—81, Szt. László kora) ugyanilyen ruhában látható.

41 Drága bizánci selyemszöveteken jelenik meg ez a mustra hol virágokkal, hol csillagokkal. Nyugaton is hódít ez a császári viselet, így például a helmarshauseni Herman barát által festett Evangeliariumban (1175) Oroszlán Henriken éppen 42 Volbach, F., Elfenbeinarbeiten der Spätantike und des frühen Mittelalters. «(Mainz, 1952) 15, 16, 24, 21, 31, 32, 43 stb. képeken. 43 Volbach, F., i. m. 237. tábla. 44 ;ia3apeB i. m. X. tábla. 45 Uo. i. m. V. tábla. 46 Uo. i. m. XIX. tábla. 47 Uo. i. m. XXV. tábla. 187