Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól
mm; orrgyökmagasság a középen 26 mm; orrmélység 33,2 mm (fehér orosz 32,0 mm); felső ajakszélesség 17 mm; alsó ajakszélesség 14 mm; szájrés szélesség 57 mm-nél nagyobb (szecsuan 46,9, újkaledoniai 59 mm); legkisebb homlokszélesség 130 mm; orrhátszélesség a középen 21 mm. Ezek a méretek mind azt mutatják, hogy itt az átlagosnál nagyobb alakkal van dolgunk, ahol az egyes arcmóretek nagyítása nem azonos arányú. A felhozott összehasonlító méretek mutatják, hogy a herma mérete néha a legnagyobb élőn mért szélső érték határán túl van, máskor normál jellegű. Ez azt a feltevést vonja maga után, hogy a művész azokat a jellegeket, amelyeket az általa ábrázolni kívánt alakhoz közelállónak vélt, arányaiban illetőleg méreteiben eltúlozza. Ami az arányokat illeti, az arc szélesnek tekinthető 88.69 indexxel, de ez nem reális érték, mivel aiz áll alsó részénél az arc hosszát nem. lehet megmérni. Az orrindex 61.90 a keskenyorrok közé esik, s így valószínűleg az arc is hoszszabb, mint azt az arcmagasságnak (előbbi, bizonytalan megállapítása adja, Leírás: hosszas arc, széles kidudorodó járomcsontok. Magas, széles, alig hátradűlő bonilok; ráncolt, két nagy vízszintes homlokránc emelkedik ki rajta. Azerősen kifejezett homlokdudoroknál 138 mm szélességet ad. Szemöldökíve erős:, szemöldöke felhúzott. Szemhéja széles, magas. Szemvágása egyenes, szemrése tág, teljesen szimmetrikus. Kicsiny, lehajló, keskeny szemzugok, a külső szemzug kissé lejt. Orrgyöke keskeny, magas. Orrháta domború. Előbb előre megy egyenesen, 22 mm-re megtörik és lefele hajlik. Alul csak az orrszárnyak szélesednek ki, ezek igen (markánsak, Előugró felső, kissé kiugró alsó ajak. Igen széles a felső, széles az alsó ajakpír, az utóbbin középen bevágás. A szakállal együtt az arc 291 ;mm. Ovális, Az orrív a csúcsig 84 mm, erős hajlatot mutat. A típus igen nehezen határozható meg. A hosszú arcalak, igen széles is. Az orr hajlása és formája erősen emlékeztet az armenoid orrokra, de annál sokkal gracilisabb. Eként az arcformából armenoid-északi keverékre lehetne gondolni, amelyben szélesen keleteurópai elem is lehet. —• Arcprofilvonala nagyon hasonlít III. Béla rekonstrukciójához, amelyet a koponya alapján Török Aurél készített. Vitatni lehetne, hogy az orrtípus nem dinári-e, de a sasos hajlat ez ellen szól, mintahogyan a keskenység az armenoid ellen. Török népeknél ez az orrtípus gyakran megtalálható. Eredete nem határozható pontosan meg. Sokan így képzelték, illetőleg így írták le a törökös magyarokat." Eddig szó] a embertan kutatójának leírása, amely természetesen nem tekint, nem is tekinthet a művészi megformálásra. Tegyük ehhez hozzá n^ég a következőket. Az Árpádok családi vonásait tekintve III. Béla rekonstrukciójával és a hermával teljesen megegyező vonásokat mutat I. Endrének a tihanyi altemplomban általam kiásott koponyája (Malán Mihály megállapítása). Ugyanez a jellege a Hagia Sophia Eiréné mozaikjának, amely tudvalevően Piroska császárnőt, Szent László leányát ábrázolja. 23 Sajnos a koronázási palást Szent István ábrázolása túlságosan fellazult ahhoz, hogy következtethessünk belőle. Hátra volna még a győri hermában őrzött koponyacsont vizsgálata, amely modern eszközökké] még nem történt meg. Az eddigi adatok tehát azt sejtetik, hogy a herma az Árpádok jellegzetes családi vonásait, arcformáját képviseli, sőt egy lépéssel tovább is mehetünk a következtetésben: éppen annak az Árpád-házi királynak lehetett képe és hasonmása, akinek idején a szenttéavatás és a sír23 Лазарев, В. H,: История бизантиссой живописи, (могква, 1947.) XlX, tábla. 174
