Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól
emlék és első herma elkészítése történt, tehát III. Béláé. Az embertani meghatározásit olvasva önkénytelenül az Ének sorai jutnak eszünkbe: „Tagodban ékes, termetedben diszen, Vállodtul fogva menedeneknél magasb ..." Mihalik Sándor egyik dolgozatában azt az ötletet vetette fel, hogy a hermát Zsigmond király készítette az elpusztult helyett, méghozzá a maga képére és hasonlatosságára. 24 Eltekintve attól, hogy a fentiek eleve tárgytalanná teszik az ötletet, még két más okunk is van arra, hogy elutasítsuk: a) Zsigmond egykori képmását figyelve az arc formavilágában járatos ember első pillanatra észreveheti;, hogy a két arcformának semmi köze egymáshoz. Ezt a megállapítást éppen Malán Mihállyal ellenőriztem s ő is megerősített helyességében; b) lélektani okokból is képtelenség, hogy Zsigmond éppen Váradon az .ellene való ellenállás főfészkében, a magyar nép köztudatában, valamint a síremléken és szobrokban meglevő képmás helyett a sajátját készítesse el. Azt ellenben megengedem, hogy Zsigmond, nyilván a magyarok megnyerése érdekében, igyekezett külsőben is hasonulni Szent Lászlóhoz s így is festette le magát. Számos más jelét is ismerjük annak, hogy Zsigmond viseletében, magatartásában mennyire igyekezett a magyar környezetbe beilleszkedni. Az arc embertani megvitatása után térjünk rá a művészi megformálás kérdéseire. A herma eddigi méltatói, s hozzájuk kapcsolódtam magam is, úgy vélték, hogy a kifejezés ereje nagy, tisztán metsződő formák egyszerűségével hat. Valóban így is van: a test természetes formái és a geometriai formák hallatlan átéléssel ötvöződnek a szoborban. Néhány példa: a felső ajak 4 síkja úgy metsződik, hogy egyúttal húsos ajak képzetét kelti, de geometriai vetületben; az (Orr mélyen izül a koponyába s a felette levő izom hatalmas ívben indítja a felhúzott szemöldököt és ráncokat, ez is síkokba átköltött valóságmegfigyelés; a pofacsontok félgömbjei a szemek —• kivágással megbontott — félgömbjeire rímelnek stb. stb. Mindez így van, de a véletlen rávezetett arra, hogy a szobor megformálása nem merül ki abban,, hogy a természeti formákat mértani alakzatok felé közelíti, hanem a szoborban mélyebben fekvő rend is van s a kifejezés extatikus ereje erre épül rá, Amikor —> az 1950-es évek elején —• a herma a Nemzeti Múzeum kiállításán volt, évekig vizsgáltam, mértem s újból és újból visszatértem hozzá. Egyik alkalommal a méretek felvételekor az lepett meg, hogy több távolság mérése közben nem kellett körzőt állítanom, mert a távolságok pontosan azonosak voltak. Ez a véletlen indított el azután sorozatnyi új mérést s ennek végeredményeképpen ki merem mondani, hogy a herma feje — részben az egész mellkép — körzővel és vonalzóval megszerkesztett építmény. Közvetlen rokona a nagy kathedrálisoknak, arasznyi méretekben ugyanazok az arányok, törvények uralkodnak rajta mint az óriási méretű építményekben. Méréseim még további ellenőrzésre és átszámításra szorulnak (hiszen nem méterben, centiméterben számoltak akkor) s éppen ezért csak két vázlatot közlök róluk. Az is indokolja óvatosságomat, hogy a mérések elvégzése után bizonyos kétségek merültek fel bennem. Nem a mérések helyes voltában kételkedem, hanem a« egész herma alapméretei váltak bizonytalanná azáltal, hogy nem ismerjük &7 24 Mihalik Sándornak a Corvina XXI—XXIV (1931—32) kötetében írt tanulmánya (lásd a 32. jegyzetelt), Balogh J., Erd. Tud. Füzetek 71. i. m. 147 jegyzetében ugyancsak elfogadhatatlannak találja az ötletet. 175
