Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól

fes iim iáim tömi es fícfyífiiíénctj mmw eddig a győri herma készítési korának megállapításához.

14 Eszerint a herma „ante annos quosdam" 1406 elé néhány évvel keltezendő, amikor is a tűzben megolvadt régi helyébe újat készítettek. Magam már régebben sem hittem ebben a keltezésben s most újabban Dercsényi Dezső is néhány évtizeddel korábban keltezi a hermát, főként a magyar mesterek által készített krakkói Kálmán király síremlék alapján.

15 Már Bunyitay Vince is figyelmeztetett arra, hogy az oklevél szövege túloz: „A pusztulás ugy látszik nem terjedt a sekrestyénél tovább, legalább az: egyház tulaj donképeni belsejének romlásáról semmi tudósítás nincs" (I. 222) Zsigmond ugyan a káptalan elégett iratai helyett ideiglenes okirattal biztosítja a jogokat, de ehhez is megjegyzi Bunyitay (I. 226): „A közölt névsor mutatja, hogy a ikáptalan minden iratai nem égtek el, mert a káptalannak e korban már az említetteknél számosabb birtoka volt." —• Ügy vélem, hogy a sokat idézett Zsigmond oklevél inkább a csoda bizonyítására írja, hogy még a fej ereklyetartó is folyékonnyá olvadt (in liquidum resol vérit), de a koponyát még füst sem érte. Hasonló csodás történetről kapunk hírt egy fél évszázad múlva, nevezetesen Dominis VI. János (1440—1444) püspöksége alatti „fekete vasárnap" (1443. április 7.) eseményei kapcsán. Ekkor a székesegyház egyik tornya bedől, éppen az amely alatt a kincstár állott. Szent László ereklyéje az oltáron volt, de semmi baja nem esett mert egy lebegő kő megállt és felfogta az összeomlott torony teljes súlyát. •—• Még a fejereklye történetéhez tartozik, hogy I. Jagelló Ulászló Váradra zarándokoltában egy szilánkot kap a koponyacsontból s ennek díszes hermát készíttet. A XIV. század második felében felépített új székesegyházban Futaki Demeter püspök Szent Lászlónak díszes sírt állítatott az eddiginél pompázatosabbat. Janus Pannonius még látta a sírt s néhány sora meg is örökíti emlékét: „At Tu, qui rutilis Eques sub armis Dextra belligeram levas securim, Cuius splendida marmorum columnis Sudarunt liquidum sepulchra nectar Nostram rite favens iter seeunda."

16 14 Uo. I: 222 és III. 55—56. Zsigmond 1406 oktl9-i oklevele Fejér Gy., Cod. dipl. X. 4. 522—23 alapján idézve: „qualiter ante annos quosdam elapsos scristia seu conservatorium eiusdem Ecclesiae Varadiensis ... inopinati casus eventu, quadam candela ardente in eadem sacristia per oblivionem rémanente et tandem inter vestimenta et asserias tabulas inflammata, validus ignis excrevit et cum praedictis universis thesauris, videlicet crucibus, calicibus, thecis aureis et argenteis, imaginibus, gemmis et paramentis, ornatibus et vocalibus, etiam privilégia et literalia munimenta . .. combusta et in cineres redacta fuere

... universa, quae suis viribus cedentia reperit, vorax ignis absorbuit; unum tarnen eiusdem gloriosissimi Regis meritis adtribuendum, relinquere virtute sanctitatis est coactus. Singulare quippe miraculum et cunctis admirandae novitatis eventus, nee ullis unquam saeculis obliviscendus, quod cum in eadem sacristia ignis ipse furtivis augmentis, nullo sciente, succreverit, certisque conbustibilibus demolitis etiam thecas capitis et reliquiarum ipsius sanctissimi regis in liquidum resoluerit: it a tarnen naturae suae vires ignis amisit, vim propriae virtuftis oblitus, ut eiusdem reliquias ne dum de combustione servaverit illaesas, imo, nee aliqua tetigit fumositate, procul absiliens, intactas reliquit, velut quondam Moysi rubus, volantibus flammis, uti quidem putatus oculis mortalibus; operatione Dei qui non is se tantum, sed in suis Sanctis mirabiliter operatur, incombustus apparuit." 15 Gerevich László pedig (A magyarországi művészet a honfoglalástól a XIX. századig. Bpest, 1964) 184, Kolozsvári Márton művének tartja a hermát és a XIV. század második feléből keltezi. 16 Janus Pannonius sorait ugyanebben a kapcsolatban Bunyitay, i. m. 1:82 lapon olvashatjuk. n* 163