Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól

egyetemes (niceai) zsinat az ereklyék tiszteletét kegyes dolognak vélte, az egyház nagy szellemei óvakodtak az ereklyéktől s mégj óbban a képektől és szobroktól. Féltették a tisztán szellemi „mennyei Jeruzsálem"-et attól, hogy visszatér a „pogányság" testisége és hogy a hívők tekintete túlságosan a képre tapad, vagy az ereklyére, ahelyett, hogy az anyagtalan szellemmel keresné a kapcsolatot. Mégis az írni-olvasni nem tudók miatt már Nagy Gergely pápa a képeket a „szegények bibliájának" nevezte s ekénit a prédikációk mellett teret hódított a középkori templomban a másik nyelv is: a képzőművészeit nyelve. Ez az ó- és újtestamentum szövegét a szemen keresztül magyarázta. A bibliában semmiféle utalás nincsen a szentek ereklyéinek tiszteletére s éppen ezért az egyházatyák s a későbbi tanítómesterek is mindig lappangón, vagy nyíltan szembe fordultak a tömegekben hisztériává nőtt ereklyetisztelet-képtisztelettel. Tudjuk, hogy két nagy és számos kisebb történeti mozgalomban is testet öltöt az ellenkezés:: a képrombolásban a később a protestantizmusban. A középkor minket érdeklő szakaszában a legtisztábban aquinói szent Tamás fejti ki az egyház álláspontját „Levél a természet titkos folyamatairól egy hegyeken túli katonához" című rövid művében.

6 Ebben ugyanis a testek tulajdonságaiban két fajta megnyilatkozást lát: az egyik a testben levő elemektől származik, a másik pedig „a felső hatóerők által az elemekből álló testekbe oltott formától vagy erőktől" való, „ ... így a tenger ár-apálya ezt a mozgást nem a vízbe oltott formától veszi, hanem kizárólag a Hold mozgató erejétől. A képekben vagy szobrokban is olykor a rontóvarázslatok nem valami formától jönnek, amelyeket felszedtek az efféle képek vagy szobrok, hanem az ördögtől, aki ezekben a képekben vagy szobrokban működik. Olykor ilyesmi megesik hitünk szerint isteni vagy angyali behatásra is. Ha Péter árnyéka betegeket gyógyít, vagy pedig egy szent ereklyéinek érintése betegeket gyógyít, az nem abba a testbe oltott forma által történik, hanem kizárólag isteni tevékenységre, amely ezeket a testeket eszközül használja . .. nem minden csont és nem minden ereklye gyógyít, hanem csak némelyik és némelykor." Az ereklyéknek a középkorban annyira elterjedt csodatévő hírneve a néphit besugárzása az egyház tanításába. Világszerte és minden népnél ismeretesek azok a hiedelmek, amelyek óvó-védő, vagy rontó erőt tulajdonítanak egy-egy ©gyén bármelyen tulajdonának, vagy az azzal űzött varázslatnak (név, hajszál, lábnyom, ruhadarab stb. stb.). Ez természetesen a középkorban százszorta eresebb volt mint ma, amikor már kihalófélben van. Nagyon élénken követhető éppen a középkorban egy-egy szent tiszteletének növekedése, vagy ellanyhulása a névadás hullámzásában. Ebben a szemléletben a kép és szobor is része, megtestesülése a szentnek, de méginkább földi maradványai, csontjai s más egykor az övé volt tárgyak. Míg például aquinói Tamás az ereklyékről mint egy felsőbb hatalom esetleges — nem szükségszerű — eszközéről ír, a néphitben (amely ekkor az összes társadalmi osztályok egységes hiedelme volt) a csont, vagy akár a ruhafoszlány magában őrzi a szent erejét, tulajdona tehát a legnagyobb védelmet, üdvöt biztosítja. Se szeri, se száma azoknak a legendáknak, amelyek szerint ez vagy amaz a város azért menekült meg a pusztulástól, pusztítástól, mert védőszentjének megjelenése megmentette. Szent Lászlóhoz is fűződik ilyen 6 De operationibus occultis (vö. Schütz A., Aquinói Szent Tamás szemelvényekben. II. kiad. (Bpest, 1943) 398). — Az ereklyetiszteletről külön cikkelyt írt a Summa theologica-ban (ed. De Rubeis, Billaurt et aliorum. Taurini, MCMXXVIII, IV. kötetében) III. rész. quest. XXV. art. VI: U'rum reliquiae sanctorum sint adorandae. 553—554. lap. ; 158