Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól
legenda: a dubnici krónika (1479) patrocinium csodája. 7 „A székelyek az Űr 1345-ik évében vízkereszt táján egynéhány magyariral kiszállván a tatárokra, számtalan pogányt kardra hánytak. A harc három napig tartott. És beszélik, hogy míg az öldöklés folyamatban volt, Szent László király fejét a váradi egyházban sehol sem találták. Az egyház őre negyednap újból bement keresésére; akkor már ott volt a szokott helyén, de átizzadva, mintha élne, nehéz munkából vagy forróságból tért volna vissza. Az őr elmondta a csodát a kanonokoknak éis egyéb jámbor embereknek; egy öreg tatár pedig megerősítette állítását, Azt beszélte ugyanis, hogy őket nein a székelyeik és a magyarok verték meg, hanem ama László akit mindig segítségül hívnak. És a többi tatár szintén bizonykodott, hogy mikior a székelység rajtok ment, egy hatalmas termetű vitéz járt előtte, magas lovon, fejében arany korona, kezében szekerce; és mindnyájukat elfogyatott rettenetes csapásaival és vagdalkozásával. A vitéz feje fölött pedig a levegőben egy szépséges asszonyszemély tündöklött csodálatos fényességben, fejében arany korona. —i Világos ebből, hogy a székelyeket Krisztusért harcoltukban maga a Boldogságos Szűz Mária és Szent László siegítette a pogányok ellen, akik saját erejükbe és sokaságukba vetették bizodalmukat." E legenda elemzésekor Horváth Cyrill seregnyi előzményt és párhuzamot sorakoztatott fel a görög időktől kezdve a középkorig. A legendaképződés szempontjából érdekes — de szinte törvényszerű —, hogy a székelyek és tatárok 1345-i harca történeti tény. Lehetséges az is, hogy a harcba magukkal vitték az ereklyéket, bár hasonlóra csak a keresztény legendák őskorából van példa: Szent Merkurius történetében. 8 A többi csodás elem részben az egyházi szónoklatokból s részben a néphitből tömörült a legendába. Az ereklyetiszteletnek másik megnyilatkozási területe a temetkezésekben figyelhető meg: minél közelebb legyen a sír az ereklyéhez, lehetőleg a templomban, vagy a teplomon kívül az oltár közelében. Itt természetesen a társadalmi-hatalmi erők különbségei türöződnek, szintehogy átmentvén azt a „pogány" hitet a kereszténységbe, hogy a másvilági élet ennek az életnek folytatása. Nagyváradon Szent László sírja mellé temetkezett például Zsigmond király, követve elődeit II. Istvánt, Kun Lászlót és Mária királynőt. Erre emlékezik az „Ének Szent László királyról" egyik versszaka: „Környölfékszernek téged császárok, Püspökök, királyok és jobbágy urak;..." Az ereklyék tiszteletének talán legnagyobb társadalmi hatása — mint a herma történetével kapcsolatiban is látjuk majd — az ereklyére tett eskü. Hallatlan erkölcsi megpróbáltatást jelentett; az akkori idők emberének szemében az igazság próbája volt Szent László koponyaereklyéjére tett eskü. Nagyjából a fent vázolt szellemi légkör alkotta a herma „életének" értelmét, de ettől függetlenül: nagy királyunk képmása egy nagy művész kezén remekművé vált s ez, az eredeti szellemi háttér elmúltával nem múlt el, hanem továbbra is hat fenséges komolyságával, formai és etikai tisztás ágával, humánumának erejével. A hermával való ismerkedéshez azonban nem elegendő ha csupán a szellemi hátteret ismerjük meg, hanem meg kell ismernünk azt a környezetet is, 7 Podhraczky J., Szent László királynak és viselt dolgainak históriája. (Buda, 1836) 83—84. 8 Horváth C, Szent László-legendánk eredetéről. írod. Tört. Füz. 31. (Bpest, 1928) 38. 159
