Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól

SZENT LÁSZLÓ GYŐRI EREKLYETARTÓ MELLSZOBRÁRÓL Bevezetés Az Árpád-házból való I. László nemzeti történelmünk egyik legnagyobb királya. Nem pusztán történetíróink könyveiben olvashatunk róla: nagyságának mindennél ékesebb bizonysága az, hogy népünk számolhatatlan mondában tartotta ímeg emlékezetét,

1 s ezek közül néhány nagy költőinket is megihlette.

2 III. Béla korában a róma^,egyház szentjei közé sorolta s ettől kezdve a prédikációs szószékről is hirdették tetteit és dicsőségét.

3 Nyilván ez is serkentette népünk képzeletét. De az élő emlékezetnél is méltóbb emléket állított neki a művészet. Sajnos a Kolozsvári Testvérek egykor Nagyváraidon álló lovas-szobra a török alatt elpusztult s ez lett a sorsa a váradi székesegyház előtti 3 bronznak is, de fennmaradt koponyájának ereklyetartó mellszobra: a győri Szent László herma. A Kolozsvári Testvérek prágai Szent György szobra mellett a másik magyar remekmű, amely az európai művészetben elfoglalt egykori helyünket jelzi. A hermában a magyar történelem nagy alakja találkozott középkori művészetünk egyik nagy mesterével. Ennek ellenére bizonyos, hogy nem művészi értéke miatt maradt fenn „annyi balszerencse közt s oly sok viszály után" mind a mai napig, hanem azért, mert ereklyetartó volt. A középkorban a szentek ereklyéinek mindenkit magával sodró tisztelete bontakozott ki. Egy-egy ereklye megszerzéséért néha még háborúk is indultak s nehéz hadisarcokat engedtek el annak fejében, hogy birtokukba kerülhetett. Díszes ereklyetartóba került és izarándokseregek hódoltak előtte. Seregeik számára szűk volt a régi templom : új katedrálisok emelkedtek egy-egy ereklye körül, városok gazdagodtak meg. Köln példának okáért nemcsak pompás katedrálisát köszönheti a falai között őrzött „Háromkirályok" ereklyéinek, hanem városi fejlődése, gazdagodása is ezen alapul.

4 Nem kétséges az sem, hogy Nagyvárad is sokkal tartozik annak, hogy székesegyházában őrizte Szent László tetemét s más ereklyéit, Különösen az Anjouk és Zsigmond tettek sokat a magyar királyok zarándokhelyévé vált székesegyházért és közvetve a városért. A gazdaggá vált káptalan pedig hatalmas arányokban épített az ereklyék körül.

5 Más volt az egyház tanítása az ereklyékről s más a nép hite. Bár a VII. 1 Szilárd L., Szent László a népköltésben. Ethn. (1929) 43—45. Szendrey Zs., Történeti népmondáink II. Ethn. — Népélet. (1925) 52—53. 2 Pinftér K., Szent László a magyar költészetben. (Bpest, 1892). 3 Temesvári Pelbárt prédikációit Lukcsics Pál közölte a Vatikáni Legendáriumhoz csatolt függelékben (lásd a 27. jegyzetet). 4 Vö. Schnvtzler H., Der Draikönigenschrein. (Bonn, 1939). 5 Bunyitay V., A váradi püspökség története. (Bpest, 1883—84) különösen 1:222. 157