Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról
idején mindenesetre nem mellőzheti, de avar körsánc (gyűrű-Győr) elméletét az újabb kutatások alapján teljesen tévesnek kell tekintenünk. (A későbbi munkák sajnos ezt a következtetést valamennyien átvették!) Sorrendben ezt követően Villányi Szaniszló bencés tanár két nagyon becses és részletekbe menő tanulmányát kell megemlíteni, melyek közül a „Győr megye és város anyagi műveltségtörténete, kiváló tekintettel a szorgalmi néposztály társadalmi helyzetére" című 1881-ben, a „Győr vár és város a XVI. és XVII. században" című pedig 1882 j ben jelent meg Győrött. Az első az Árpádkorig bezárólag elemzi a birtokviszonyokat, a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem kibontakozását, a szolganépek helyzetét, de rövid betekintést ad a honfoglalás előtti időszak történéseibe is. A második munka a győri castrum és közvetlen környékének helyrajzi képét vázolja, erődítési munkálatairól, lakossági viszonyairól ad részletes tájékoztatást, jórészt hiteles források, gondos kutatások alapján. A szerző az okmánytárak mellett a pannonhalmi, győri káptalani és püspöki levéltárak anyagára is gyakran hivatkozik, így adatfelsorolásait, kimerítő közléseit feltétlenül tekintetbe kell venni, sőt egy monografikus munka jövőbeni összeállítása esetén fel is kell használni, csupán a levont következtetések, fejtegetések vonalán volna szükség a kellő revízióra, illetve kiegészítésre, az időközben napvilágra hozott kutatási eredmények, a legújabb történetszemlélet állásfoglalása alapján. 1896-iban, a miUéniumi esztendő emlékére, Szávay Gyula író és egyben városi tisztviselő tollából került ki a „Győr város monográfiája" című kötet, amelynek első része a város általános történetét, helyrajzát foglalja össze, második része pedig Győr közjogi, had- és művelődéstörténeti, törvénykezési és gazdasági életéből közöl egyes mozzanatokat. A könyv szerzője munkájának összeállításánál főleg arra törekedett, hogy a már meglevő várostörténeti művek, tanulmányok (Fehér Ipoly, Villányi Szaniszló, Ráth Károly, Matusek Antal) alapján és a helyi levéltárak (városi, megyei) jellemző dokumentumainak — elsősorban kiváltságleveleinek — felhasználásával (népszerű módon és stílusban) összefoglaló képet adjon Győr múltjáról. Szávay tehát önálló kutatásokkal nem foglalkozott, hanem inkább a hírlapíró szemüvegén keresztül, Sá érdekességek, kuriózumok kihangsúlyozását tartotta céljának. Adatközléseinél külön hivatkozásokat, forrás-megjelöléseket alig találunk, így kötetét a módszeres feldolgozás szempontjából, támpontként szinte nem is használhatjuk. A „Magyarország vármegyéi és városai" című sorozat keretében, 1908-ban jelent meg Borovszky Samu történetíró, akad. tag szerkesztésében a „Győr vármegye" című kötet, melynek a várostörténettel kapcsolatos fejezetét Reiszig Ede, valamint — kisebb részében — Zoltán Vilmos író dolgozta fel. Ez a mű tulajdonképpen a megye és város „legújabb" monográfiája, bár tartalmában, szerkesztési felépítésében és adathalmazainak közlési módjában — a legkevésbé sem felel meg a szükséges követelményeknek. Az egymást követő események beállítása, az összefüggések utólagos kiértékelése a századforduló körüli kispolgári-burzsoá felfogást tükrözi vissza s jóllehet az adalékok részben az okmánytárak közléseire támaszkodnak, a szövegírók számos esetben a korábbi, lokális irodalomra, illetve Pauler Gyula, Horváth Mihály és Kerékgyártó Árpád történelmi munkáira, úgyszintén az Erdélyi László szerkesztésében megjelent Pannonhalmi Rendtörténet megállapításaira hivatkoznak, mellőzve a feltárási munka további lehetőségeit. A nagyobb munkák sorában végül említést kell tenni Borbiró Virgil és Valló István 1956-ban kiadott „Győr városépítéstörténete" című kötetéről, mely 252
