Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848/49-ben

A napló részletesen foglalkozik az akadémiai ifjúság március 4-én este rendezett színházi tüntetésével is, amelynek — mint buzgó színházlátogató — maga is szem- és fültanúja lehetett.

10 Az infláció veszélye és a közben elhunyt megyéspüspök temetése néhány napon keresztül elvonták a polgárok figyelmét a politikai események szemmeltartásától, míg aztán március 12-én híre érkezett, hogy Németország több városában fegyveres felkelés tört ki és az érintett kormányoktól alkotmányt, sajtószabadságot, esküdtbíróságot és a bírósági tárgyalásokon nyilvánosságot követeltek. Még ugyanezen a napon feljegyzi a naplóíró, hogy március 12-én, vasárnap a bécsi egyetem professzorai és hallgatói petíciót juttattak el a császárhoz, amelyben sajtószabadságot és felelős minisztériumot követeltek.

11 Március 13-án a naplóíró beszámol a bécsi nép felkeléséről. A Bécsből érkezett levelek szerint a polgárőrségen kívül 30 000 ember állt fegyverben, akik a fegyvertárból szerezték fegyvereiket.

12 A következő nap este, amikor a március 13-i bécsi forradalom kitörésének híre általánosan ismertté lett, a színházban Czakó: Könnyelműek című darabját adták elő. Ekkor is sor került egy kis demonstrációra, amely a Rákóczi induló eljátszásával kezdődött, amit a diákok tomboló lelkesedéssel és „Éljen" kiáltásokkal fogadtak.

13 Március 15-én délelőtt Lukács Sándor a Főtéren összesereglett sokaság előtt előbb egy bécsi és egy pozsonyi levelet olvasott fel, amelyekben mind a bécsi felkelés, mind a pozsonyi országgyűlés eseményeinek leírása szerepelt, majd lelkesítő szavakat intézett az összegyültekhez. Lukács Sándor után Kovács Pál szerkesztő beszélt a néphez. Lukács nem elégedvén meg a Főtéren tartott felolvasással, amellyel nem is érte el a kívánt eredményt, megvárta a délutáni 5 órát, amikor a diákok az iskolákból és a közönség a német nyelvű böjti prédikációról a bencések templomából a város utcáira özönlött. Egy — a nagy kávéházból hozott — székre állva beszédet intézett a mintegy 1000—1200 főből álló tömeghez, amelyben rámutatott annak az eseménynek nagy jelentőségére, hogy az előző napon egy, a nádor által vezetett küldöttség vitte az országgyűlés petícióját Bécsbe az uralkodóhoz (1. ábra). Egészen biztosra vehető ennek elfogadása s ezáltal hazánkban a szabadság és egyenlőség fog uralkodni. A diákok ezután elénekelték a Fóti dalt és a Szózatot. Fél óra sem telt el, s az összegyűltek többségének kalapjára vagy kabátjára nemzetiszínű szalag került. Lukács újból szólásra emelkedett s kijelentette, hogy a fontos eseményt este a város kivilágításával is meg kell ünnepelni. Disznósi Horváth ismert kortesvezér azt ajánlotta, hogy a kivilágítást halasszák másnapra, mert az alaposabb előkészítést igényel. A bencések este 6 után azonban megkezdték ablakaik kivilágítását, a példát követték a többi házak tulajdonosai is és este 7-kor már az egész város fényben úszott. Ezután megkezdődtek a fáklyás felvonulás előkészületei; az itt horgonyzó gabonaszállító hajókról zászlókat hordtak Perlaky Dániel posztókereskedőnek, a vörös csákós polgárőrség kapitányának háza elé. Itt gyülekezett a vörös csákósok zenekara is. 10 Uo. 1848. márc. 4. A színházban történtek leírását ld. 1848 Győrött... 23—24. és Balázs P., „A magyar Marseille" Arrabona 3. (1961) 115. Hogy a győri gazdagabb polgárokat mennyire foglalkoztatta az infláció veszélyének kérdése, arról egy másik egykorú napló bejegyzései is tanúskodnak, amelyikben a naplóíró — valószínűleg egy kereskedő felesége — ezekben a napokban állandóan a „banknóta" elvesztése miatt panaszkodik. GyÁL. 1848—1849-es vegyes anyag. Napló. 1848. márc. 6. 11 Cap. Cth. XI. N. 995. A. 1848. márc. 12. 12 Uo. 1848. márc. 13. 13 Uo. 1848. márc. 15. 152