Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Horváth B.: Adatok Orbán Dezső életéhez és művészetéhez

alapul, melyek a posztimpresszionista összefoglaló törekvések irányába mutattak, mint például az 1864-ből való „Saint-Germain L'Auxerrois"

16 épületcsoportozatával vagy az 1894-ből származó „La Cathédrale de Ruen" (Cours de la Maîtrise),

17 melyen a mester igen erősen fegyelmezett rajzolónak, konstruálónak, a tájak „magyarázójának" bizonyul, aki nagyon is figyel a síkokra, kiterjedésekre, perspektívákra, sűrűségekre, s nagyon is helyére teszi a dolgokat.

1? Ez az összefogásra való törekvés nyilatkozik meg Orbán képében is, csakhogy Orbán még nagyon is síkban lát, hasonlóan az 1905 körüli tájképhez, és nagyon is síkban építkezik. Hiába állítja sarokkal felénk a házat, ad hozzá lejtős előteret, hiába ad ferdén lefutó tetőszélt a másik oldalon, vagy nyit rést középtájt két épület között, hiába az így-úgy fordított kémények vagy tornyocskák hátul, fa és bokor a kép előterében, lapos, tér-nélküli, mélység-nélküli minden. Ebben azonban — valljuk be — nagyon következetesen jár el, s képe ilyenformán rendkívül egységes hatású. Az egységes hatás titka azonban nemcsak ebben rejlik, hanem abban is, hogy rendkívül mértéktartó a részletezésben, egy-egy formát : házfalat például vagy tetőrészletet formailag is, színben is lehetőleg egy egységes felületbe von össze, többnyire úgy, hogy az a legegyszerűbb síkmértani formát mutassa: háromszöget, négyszöget, félkört stb. A művészt dicséri, hogy mindezt szinte észrevétlenül tudja megcsinálni, mindenfajta merevség, erőszakoltság nélkül, mint ahogy az is, hogy színben nagyszerűen tudja összehangolni az egyes részleteket, a kép tehát színben is jól együtt látott dolog. Színezésére a világos, impresszionisztikus látásmód jellemző. Feladatát alig néhány színnel oldja meg a művész: a világos sárga, a világos zöld és a világos kék adja a kompozíció fő színeit. Leghangsúlyosabb köztük a jobboldali épületen nagyobb felületben, de elszórtan a kép közepén és előterében is alkalmazott pasztell-könnyedségű permanens sárga, legvilágítóbb viszont az épületen elhelyezett két kémény narancssárga színe. E két sárgát a kékekkel és kékes-szürkékkel majd együtt látjuk a következő tájképen is, ott is napfénytől kivilágosítva, hatásukat mégis egészen másmilyennek találva, mint ezen a charentoni tájképen. A kép, melyen a francia piktúra hatása egészen szembeszökő, bizonyos pontokon nem is lényegtelen összefüggéseket látszik mutatni a magyar, közelebbről a nagybányai művészettel, személy szerint Ferenczy Károly festészetével. Itt elsősorban a síkban való látásmódra, a sárga-kék-zöld párosítás bizonyos mértékben domináló voltára és egyes olyan motívumok, mint az ég vagy a fa rokon felfogására és megoldására gondolunk. A síkszerűség, a színpárosítás és az ég megoldásának rokonságára mint legjobb példát az „Őszi tájkép"-et'

9 idézhetnénk (1901), de hivatkozhatunk az egy évvel későbbi „Márciusi est"-re

20 is, amely a „Charentoni házak"-nál is szorosabb összefüggést mutat Orbán később elemezendő pasztell „Tájkép"-ével. Rokon égmegoldást találunk még Ferenczy „Október"

21 című festményén (1903). Mi jellemzi ezt az ég-megoldást? Mindenekelőtt az, hogy teljesen síkban, kulisszaszerűen van az ég az ábrázolt táj mögött elhelyezve, mélységi kiterjedést sehol sem éreztetve, ott is, ahol 16 Reprodukálva: C. Mauclair: Claude Monet. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság kiadása Bpest, é. n. 1. kép. 17 Reprodukálva: uo. 35. kép. 18 C. Mauclair: i. m. 45. o. 19 Reprodukálva: Petrovics Elek: Ferenczy Károly. Athenaeum, 1943. 51. kép. 20 Reprodukálva: uo. 57. kép. 21 Reprodukálva: uo. 63. kép. 340