Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Lengyel A.: A királyi (Győr) megye területi és társadalmi összetétele, szervezeti fejlődése
tozó sági, nyúli, tarjáni és écsi szőlőművesek kiváltságait. E dokumentum szerint e várnépeknek — többek között — az is privilégiuma, hogy bár minden tekintetben alá vannak vetve a várispán, illetve az udvarbíró hatóságának, igen fontos ügyekben csak a comes ítélkezhet felettük éspedig a várjobbágyok jelenlétében. 98 Egykorú írásos emlékeink — mint már érintettem — csupán a XIII. század első évtizedeiben tesznek említést a comes curialis-okról. A győri várispánság udvarbírájára vonatkozólag egy 1234-ben történt határvillongás során találjuk az első adatot. A bakonybéli apátság és a győri várjobbágyok közt támadt vitát ugyanis per követte, amelynek kapcsán bejárták Ka jár határait és újból kijelölték az érvényes határvonalaikat. A perben hozott ítéletet megerősítő királyi levélben a felperesek között Jakab udvarbíró neve is olvasható, aki Simon comes, az akkori győri várispán mellett működött. („Simon comes Jaurinensis, Jacobus curialis comes ejusdem... etc." 99 ) Ez az oklevél arra vonatkozólag is tartalmaz utalást, hogy a felperesek valamennyien a győri várjobbágyok osztályába tartoztak. A eomes-ek esetében az ilyen származás ritkaság számba ment, de az udvarbirák kiválasztásánál általában az volt a gyakorlat, hogy a megyés-ispánságok vezetői a várjobbágyok rétegéből választották ki helyetteseiket. — A comes curialis természetesen külön jövedelemben részesült e tisztség ellátása fejében, amely nagyságát tekintve a jogszolgáltatási tevékenység mértéke arányában alak»ult és a peres ügyek szaporodásával néha tekintélyes összegeket tett ki. A várispán gyakori távolléte és a különböző feladatkörök állandó bővülése azonban csakhamar szükségessé tette, hogy az udvarbíró a comest ne csak a bíráskodásban, hanem a körzetében adódó gazdasági és igazgatási ügyekben is helyettesítse. Intézkedési jogköre ennek folytán persze lényegesen megnövekedett és bár az ispánok a királyi felhatalmazás alapján továbbra is tetszésük szerint alkalmazták udvarbiráikat, működésük ettől kezdődően bizonyos mértékben közhatalmi jelleget öltött. Az uralkodók ezt — különösen a XIII. század közepe táján — számos esetben kifejezésre is juttatták, amikor parancsaikat, különleges megbízásaikat az ispánnak és helyettesének címezték, vagy az igazságszolgáltatás alóli felmentések adományozásai során kihangsúlyozták, hogy a kiváltságot nyert földesúr népei felett — polgári ügyekben — csak a saját úriszéke (tehát sem az ispán, sem a comes curialis) ítélkezhet. IV. Béla pl. 1264-ben kifejezetten megparancsolta a veszprémi, győri, vasvári és zalai parochiális (megyés) comes-eknek és udvarbíráiknak, hogy a bakonybéli monostor alá tartozó népek ügyes-bajos dolgaiban ne törvénykezzenek, mivel ezek még I. István király privilégiuma alapján mentességet nyertek. 100 — A tized- és pénzügyekben való bíráskodás azonban magától értetődően ezután is csak az ispánt illette meg, ki e jogát a személyéhez kötött kiváltságként gyakorolta. A királyi megye szervezetének és működésének vizsgálata azonban nem mutatna teljes képet, ha figyelmen kívül hagynánk azokat a kisebb tisztségeket, amelyek ugyancsak hozzátartoztak az intézmény struktúrájához és ügykörük egy-egy különleges feladatcsoport ellátásából tevődött össze. A megmaradt okleveles anyag csekélysége és szűkszavúsága ezekben a vonatkozásokban is részben feltevéseket tesz szükségessé, bár a XII. század első feléből származó Yáradi Regestrum (tulajdonképpen káptalani jegyzőkönyv) bizonyos fokig támpontokat 98 HO III. 5. 99 Wenzel i. m. I. 331—332., illetve Magyar Tört. Tár (1897) 475. 100 Wenzel i. m. VIII. 94. 3 Arxabona 33
