Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Lengyel A.: A királyi (Győr) megye területi és társadalmi összetétele, szervezeti fejlődése
nyújt a kutatásnak. Ez a helyzet — többek között — a hadnagyi tisztséggel, amely az említett kútfőben ismételten szerepel ebben az alakjában és „dux exercitus" néven is. Az elnevezés kettős használatából biztosra vehető, hogy a királyi megye hadnagya elsősorban katonai feladatok végrehajtására volt hivatva. Valószínűleg ő segédkezett az ispán igazgatási tevékenysége keretében a várnép hadköteles részének kiválogatásánál és nyilvántartásba vételénél, valamint neki kellett a fegyverforgatók harcképességéről, esetleg belső rendfenntartási célokra való alkalmazásáról gondoskodnia. Zavarossá teszi e tisztség feladatkörét az a körülmény, hogy nem egy XIII. századbeli dokumentum szól olyan esetekről, amikor a megyésispánság hadnagya határjárások, határperek során kapott megbízásokat, tehát a szoros értelemben vett igazgatás területén fejtett ki működést. Ezek a jelenségek talán azzal magyarázhatók, hogy békésebb időszakokban a comes-ek más munkakörökben is alkalmazták a kevesebb elfoglaltsággal terhelt hadnagyokat. Az előbbi tisztségviselőkkel szemben valamivel több adat áll rendelkezésre a száznagyokra (centurio) és tiznagyokra (decurio) vonatkozólag. Már I. László törvényei között is található utalás a század- és tizedkerületekre, amelyek azonban abban a korban még csak személyi csoportosítást jelenthettek, hogy az egyes várakhoz tartozó szolganépek igazgatási és főleg adózási szempontból könnyebben ellenőrizhetők legyenek. Okleveleink általában a XII. század közepétől kezdve említik e tisztségeket — egy 1260—1270. körüli oklevelünkben pl. bizonyos Ábrahám (Abraam) nevű győri centurio szerepel 101 —, de ebben az időszakban természetesen ezek a körzetek már területi beosztássá alakultak. Legfontosabb céljuk az adók és szolgáltatások beszedésének megkönnyítése volt, bár a Váradi Regestrum egyes kitételeiből arra lehet következtetni, hogy a száznagy, illetve tiznagy egyszerűbb vitás ügyekben bíráskodási joghatósággal is fel volt ruházva. E tisztségek viselői mindenesetre kimondottan csak igazgatási természetű feladatokat láttak él, megbizatásuk az ispán akaratától függött és jövedelmük abból eredt, hogy a beszedett adók, szolgáltatások után előre megállapított arányú részesedést kaptak. Minthogy munkájuk a várszolgák igazgatási ügyeivel állott szoros kapcsolatban, a comes-ek rendszerint a várjobbágyok közül választották ki a centurio-kat és decurio-kat, miután ezek voltak a várszerkezethez tartozók előkelőbbjei. De nézzük már most közelebbről azt a kérdést, hogy a királyi megye területén levő népek milyen nagyobb csoportokból, társadalmi elemekből tevődtek össze? — Ha eredetüket és kötelezettségeiket tesszük vizsgálat tárgyává, akkor megállapítható, hogy a győri váras központhoz tartozó, illetve kapcsolódó népesség is lényegében véve két rétegre oszlott. A létszámra nézve kisebb osztályban, az oklevelekben „civis, miles" néven emlegetett várjobbágyok, a sokkal népesebb és alantas sorba szorított osztályban pedig a várszolgák „civilis"-ek éltek. összefoglaló elnevezésüket a várnép „castrenses" megjelöléssel lehet a legmegfelelőbben jellemezni, amivel egyébként már a XII. századi dokumentumok is kifejezésre juttatták a várhoz való tartozandóságot. Áz első csoport leszármazását illetően egészen a honfoglalást követő kezdeti időszakra kell visszamenni, amikor ennek a népelemnek a tagjai még önálló részesei voltak az ősközösségnek, a nemzetségi társadalomnak, bár a felbomlás jelei már ekkor megmutatkoztak. A törzs- és nemzetségfők ugyanis hatalmuk101 HO III. 20. j 34
