Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Timaffy L.: A honfoglaló magyarság hitvilágának maradványai a Kisalföldön

a tátosok, föl viszik a fölhőkbe, hogy csak a sírásuk hallatszik (I. 1—

II. 1). Három nap múlva visszahozzák (II. 2), osztán föl köll mászni nekik egy nagy fára (III. 1), ott kapják meg a tudományt. Még azt is mondta idesanyám, hogy a tátos tüzes kígyó képibe bújt, úgy ereszkedett le a kéményen és álmában ejtette meg azt az asszonyt, akit megkívánt. Annak aztán foggal született a gyereke és abbul is tátos lett." Nagyon érdekes az is, hogy népi epikánk hogyan őrizte meg a tátos-tudós passzív kiválasztásának hagyományát: hogy a tudományt megtanulni nem lehet, arra születni kell, s hogy riasztották el a megtanulni akarókat. — „Tudománya vót a pásztornak — mesélte Papp Jánosné Mecséren —, nos a bujtárja is meg akarta tanúni. Ha lesz kedved hozzá, há megtanúhatod — mondta neki. Ahogy mentek a legelőn, egyszer egy galagonya bokor mellett egy csúnya, nyüves döglött kutyát találtak. No, látod, ez én vagyok — mondta a pásztor. Aztán egy szíp virágos búkor mellett mentek el. Ez meg olyan, mit te vagy — mondta néki. Nohát, melliket választod? — A virágot! — mondta a bujtár. — Jól teszed fiam, ne tanúd meg a tudományt soha, mer olyan leszül akkor, mint én, olyan lesz a lelked, mint az a nyüves kutya." Ezt a hasonlatot minden megkérdezett pásztor ismerte eddig a Kisalföldön. Némelyik még tovább is toldotta. Soós Antal például Dunaremetén: „ ... de a bujtár továbbra is kitartott. Nem bánom, mondta a pásztor — há próbáld meg! Menj ki az akol mellé, ott látsz majd egy nagy, magos mangánfát, olyan vékony, mint a kisujjam, de olyan magos, hogy a tetejit nem is látni (III. 1). Erre mássz föl. — A bujtár ki is ment, de mikor meglátta a fölhőkbe érő fát, nem mert rámászni, hogy úgyse bírja el. De mostmá biztotta az öreg, hogy ne hagyja abba, ha már elkezdte. Mondta néki, hogy a tetejibe majd tátsd el a szád, egy csúnya nagy fekete bugár majd háromszor körülröppen, ótán beröpül a szádba. Le köll ám nyelned, mer ha nem, há nagy bajod lesz! — A bujtár meg is tette. Fölmászott a vékony fára, nos mikor a tetejibe ért, gyütt a bugár, háromszor körülröpködte, de mikor be akart röpűni, a bujtár hirtelen becsukta a száját. Erre a bugár nekiment és levágta a farul. Jól összetörte magát. Három évig is beteg vót tülle, de azután se gyógyút meg, meghalt fiatalon." Soós Antaltól hallottam azt is, hogy apja a tudományát egy fekete bogártól kapta. „Vele vót az mindig. Mikor apjátul megkapta a tudományt, vele együtt kapta a nagy fekete dongóbogarat is.

19 Fölmászott apjával együtt egy magos nyárfára (III. 1), ott eltátották a szájukat mind a ketten, nos a bugár az egyik szájábul beröpűt a másikéba. Három napig benne vót a bugár, osztán kirüpűt belülié és a zsebibe hordta mindig. Az első falatot mindenbül az asztal alá hajint otta, az vót a bugáré. Az ilyen fekete dongóbogár csak hét gazdát szógálhatott, többet nem. A nyócadikba má nem ment át. A hetedik gazdájának egy nyírfába köllött lukat fúrni neki. Ebbe rakta be a bugarat és a dugót hama ráütötte. így szabadút meg a tudományiul, mer az a bugárral együtt belenyőtt a nyírfába." Ugyancsak Soós Antal tudja még, hogy vannak „akik bagómadártul kapják a tudománt. Az ilyenek bagótollat hordanak a kalapjukba tűzve, és ha embert, vagy állatot megkennek vele, azt meggyógyítják. — Körösztuton is lehet tudománt szerezni az ördögtül. Éjfél előtt köll kiállni a körösztutra. Pontban éjfélkor odagyün az ördög és cimboraságra lép vele. De a saját vérivel köll a szörződíst aláírni az embernek." 19 Diószegi V., i. m. 321. 317