Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Timaffy L.: A honfoglaló magyarság hitvilágának maradványai a Kisalföldön

Enesén szintén úgy tudják, hogy „egy fekete bogár van a tudós füliben Ezt köll átadni a halála előtt a másiknak a tudománnyal együtt. De nem adhatja ám oda akárkinek, csak a legidősebb fiának, vagy annak, akit a bogai elfogad gazdájának. Másba nem röpül át a bogár, hiába is akarja. — Itt is vót egy legény, aki meg akarta tanulni. Fölült egy magos nyárfára, osztán aminl ott üldögélt, egy dongóbogár röpült feléje. Be köllött vóna kapni, de becsukte a száját elülle. Erre úgy ledobták a farul, csak úgy nyekkent." Egy régi hányi pásztor unokája mesélte Győrött: „Pásztor öregapámtól hallottam még gyerek koromban, hogy csak abból lehet tátos, aki foggal születik. Más hiába akarja megtanulni, mert megtanulni azt nem lehet. Születni kell rá. De aki foggal születik és kiállja a próbát (III. 1), az tátos lesz." Egyetlen élő „tudósunk", Nagy Ferenc Rábapatonán ezeket mondta a tudomány átadásáról: „Én apámtól kaptam a tudományt még tizenhét éves koromban. A halálos ágyán adta át. Apámra öregapámtól szállt rá, az meg nagyöregapámtól kapta. Arra meg megint az elődeitől szállt rá, úgyhogy a tudomány a fajba vót mindig. — A tudományt nem köll tanulni, sem előtte, sem utánna, az csak rászáll arra, akinek átadják." Gyirmóton még az első háború előtt meg akarta tanulni egy legény Nagy Ferenctől a tudományt. Id. Radies János öreg halász így mesélte el: „Egyszer kérdtem tülle, há megtanútad-e már? — Aszonta: Isten mènes, még egyszer nem próbálnám meg semmiér se! Há elmondta, hogy aszonta néki a tudósNagy Ferenc, ha kiállja a próbát (III. 1), megtanulhatja. Kikűdte éccakára a Rába-partra, oda, ahun a döglött Marcal beleér, hogy csak űjjön a nagy nyárfák alá. De meg ne ijjedjen semmitül, ha kiállja az éccakát, megtanulhatja a tudományt. — Ki is ment. Ott üldögélt a fák alatt, hát egyszercsak úgy éjfél tájba odagyütt hozzá három egér. Mikor odaértek, minnyá három ronda boszorkánnyá változtak. Nekiestek, hogy szétszedik (II. 4). Az egyik ki akarta bökni a szemit, a másik a karját, a harmadik meg a fejit akarta hátracsavarni ... De erre má úgy megijedt, hogy tiszta gatya se maradt rajta, fölugrott oszt hazafutott. Én magam nem hiszem el, de ő így mondta nekem". — Megkérdeztem a tudós Nagy Ferencet, hogy mi igaz ebből? Nem felelt rá egyenesen, hanem ügyesen így tért ki: „Hát valahogy el köll íjjeszteni az ilyeneket, hogy nyughassanak. Mert a tudományt nem lehet megtanulni!" A sámánfelszerelés emlékét ugyancsak sok hagyományunk őrzi (2. ábra). Cikolaszigeten Ézsöl József mondta, hogy „a tudósok messzirül meglátják, melyik házban lakik boszorkány, vagy tátos. A boszorkányt arrul lehet megismerni, hogy piros kantár lóg az eresz gerendájánál. A tátosnak meg szita (IV. 1) lóg ugyanott, lófarkábul tépett egy szál szőrön. Ezen lovagul éjjel a fölhők között" (IV.—e). — A dobról, mint a tátosló szimbólumáról ismert csallóközi találós kérdés változata Szigetközben is él, Véneken és Dunaremetén: „Milyen ló az, amellik minden házba benyerít? — A dob." A kunszigeti tudós pásztor, Virág János rostájával jósolt (IV. 1—d). Megmondta pl. a tolvajt, hogy ki lopta el a jószágot. „Öregapámnál is ellopták egyszer a malacokat. Ö dobolta ki rajta, hogy ki a tolvaj. Meg is találták nála. Fehér és fekete babszemeket rakott a rostára, tán 41 szemet. Aztán a késivel verni kezdte az oldalát. A babszemek össze-vissza ugráltak a rostán és ahogy a végin megálltak, abból jósolt". — Még azt is tudják róla, hogy „rostájával gyógyítani is tudott (IV. 1—a). Levette véle a rontást akin vót. Addig verte a rosta kérgit a késivel, amíg a rontó meg nem ölégűte". 318