Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról
Danczi József gimn. igazgató az előadásra és a felszólalásokra hivatkozva hívta fel a figyelmet a népegészségügy, s általában az egészségügyi viszonyok tanulmányozásának szükségességére és jelentőségére. Acsádi György osztályvezető a reprezentatív módszerrel foglalkozva arra mutatott rá, hogy ez a módszer bizonyos logikai megfontolásból és hétköznapi következtetésekből ered, s alkalmazása ma a demográfus előtt természetesnek tűnik. Feltűnő azonban a 18. századi Győrben a nagyméretű csecsemő- és gyermekhalandóság, amelynek a régészeti-antropológiai anyagban nincs nyoma. Vörös Károly muzeológus Vas megyei kutatásai alapján kifejtette, hogy a falusi háztartások létszáma és ezzel együtt a falu népességszáma nagymértékben függött a falu társadalmi-gazdasági struktúrájától, tehát attól, hogy milyen arányt képviselt a telkes jobbágyság, amely több embert tudott eltartani mint egy (bármilyen nagy) vérségi család létszáma. A telkes jobbágyok és a nemesek között jóval kisebb arányban találunk önállóan gazdálkodó özvegyasszonyokat mint Dányi kutatásai szerint a város (elsősorban iparos) népességében. Ennek a jelenségnek oka talán abban keresendő, hogy az agrárnépességnél a házastársak között kisebb volt a korkülönbség. A városi csecsemőhalandóság véleménye szerint csak látszólag volt magasabb a falusinál: a város fejlett egyházi szervezete egyszerűen több korán elhalt csecsemő megkeresztelését (s ezzel együtt anyakönyvezését) tette lehetővé mint a falusi. Fügedi Erik tud. munkatárs felszólalásának első részében a statisztikai munka természetével foglalkozva rámutatott arra, hogy a tömeges adatgyűjtés és feldolgozás (Győr esetében 12 000 személy adatai) megköveteli a gondos tervezést, a kollektív munkát és olyan munkatársak bekapcsolását, akik az adatgyűjtés és feldolgozás előkészítő részét vállalják. A várostörténet kezdetben jogi stúdium volt, s az maradt akkor is, amikor a városok gazdasági életét kezdték tanulmányozni. A számok (pontosabban a számadások) felhasználását az ún. művelődéstörténeti irányzat indította meg, de inkább illusztrációként közölt számadatokat. A várostörténet szempontjából a történeti statisztika alkalmazása azért nyit új perspektívát, mert egyrészt lehetővé teszi a várost alkotó polgárság tömegének áttekintését, tipikus vonásainak felvázolását, másrészt olyan alapvető emberi tények megragadását, amelyek mindig döntő befolyást gyakoroltak az egyén és a közösség sorsára. Soós Imre levéltárvezető Dányi előadásának ahhoz a megállapításához szólt hozzá, mely szerint 1780 körül a csecsemőhalandóság ugrásszerűen megnőtt. Lehet, hogy ennek okát az anyakönyvek vezetésében beállt változásban kell keresnünk. II. József uralkodása idején új plébániák megszervezésére törekedtek, így a korábban hiányos anyakönyvezés kezdett teljesebbé válni. Ha a történeti-statisztika az anyakönyveket is felhasználja forrásként, akkor a kutatás megkezdése előtt indokolt annak a kérdésnek megvizsgálása: mennyiben teljesek, mennyiben hiányosak az anyakönyvek? Degré Alajos levéltárvezető Balázs Péter referátumához szólt hozzá. A győri polgárság maradi magatartásával szemben a földesúri hatalom alatt álló Nagykanizsán a város vezetősége is lelkesedéssel csatlakozott a forradalomhoz. Az 1848 márciusi alkotmány a választójogot vagyoni cenzushoz kötötte, de az országgyűlési választójog cenzusa alacsonyabb volt mint a városi. Ennek következménye volt Győrben, hogy az országgyűlési választásokon a radikálisok, a városi tisztújításon a konzervatívok győztek. Balázs Péter válaszában kifejtette, helyesnek találta volna, ha referátumát nemcsak írásban küldték volna szét, hanem röviden ismertethette volna, miután 20 Arrabona 305
