Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

így — Bay Ferenc lemondása következtében — csak Degré A, szólt hozzá a referátumhoz. A történeti statisztikával kapcsolatban elmondotta, hogy a levéltárak az ilyen irányú forrásokról külön katalógust készítettek, melynek több mint 10 000 lapja van. Makkai L. felszólalására reflektálva hangsúlyozta, hogy vannak fejlődési folyamatok, amelyek nem foglalhatók statisztikába, pl. Győrben a 19. század elejéről nem készíthető nemzetiségi statisztika, de a magyarosodás mégis kétségtelen folyamat. Danyi Dezső megköszönte a hozzászólásokat, s elismerte, hogy a történeti statisztika alkalmazásának elsősorban a források szabnak határt. Az ülés Wellmann Imre elnöki zárszavával ért véget. A kétnapos győri konferencia mérlegének első pozitív vonása a konferencia munkamódszere volt. Ismét bebizonyosodott, hogy az alapreferátumok sokszorosított formáiban történő kiküldése nemcsak jelentős időmegtakarítást biztosít, hanem nagy mértékben növeli a vita hatékonyságát. Bizonyos negatívumok azonban a munkamódszerben is jelentkeztek: az alapreferátumok között nem volt meg a szoros kapcsolat. Elsősorban a kronológiai zárlat hiánya volt feltűnő. Lettrich Edit mutatott rá arra, hogy Sáry I. és Dávid L. referátuma között kimaradt az első világháború korszaka s ugyanígy nem volt meg a szoros kronológiai kapcsolat Jenéi F. és Balázs P. referátuma között sem. Bizonyos tárgyi összefüggések sem domborodtak ki megfelelő mértékben, főképpen Balázs P. referátuma és Danyi D. előadása között hiányzott az összefüggés. A felsorolt hibákat elméletileg roppant egyszerűen ki lehet küszöbölni: a referátumoknak abban a sorrendben kell elkészülniük, ahogy a konferencián követik egymást, s egy szerkesztőnek kell gondoskodnia a szükséges kronológiai és tárgyi kapcsolat biztosításáról. Gyakorlatilag azonban ennek az eljárásnak számtalan akadálya van, elegendő itt arra utalnunk, hogy ehhez igen hosszú időre (legalább 8—10 hónapra) van szükség. Hosszabb korszakok esetében — s ez már általános jelenség tudományos rendezvényeinken — általában egyenlőtlen a szorosabb értelemben vett történész-hozzászólók megoszlása, s ez alól a győri konferencia sem volt kivétel. A legtöbben (10) itt is a középkori referátumhoz szóltak hozzá, kevesebben a 16—18. század kérdéseihez (4), még kevesebben a Horthy-korszakhoz (3). A legnagyobb hiba kétségtelenül az volt, hogy Balázs P. kitűnő referátuma mindössze egy hozzászólást váltott ki. Szinte megmagyarázhatatlan, hogy Győr történetének ez az egyik legjobban feldolgozott szakasza nem vonzott több felkiért hozzászólót, s a felkérésnek még az az egy (Bay F.) sem tudott eleget tenni. Meg kell jegyeznünk, hogy ennek a látszólag pusztán szervezési hibának mélyebben fekvő okai is vannak, amelyekre alább még visszatérünk. A várostörténet komplex kutatási terület, s ezért nemcsak a történészek, hanem más tudományszakok művelőit sem nélkülözheti. A történészek és régészek együttműködése a várostörténeten belül már az I. konferencián biztosított volt, s ez az együttműködés Győrben sem hagyott kívánnivalót. Ugyanezt mondhatjuk el a földrajztudomány képviselőiről is. De amiilyen örvendetes volt, hogy ezúttal Mollay K. személyében a nyelvészet is képviseletet kapott, s amilyen örvendetes volt a statisztikusok bekapcsolódása (itt főképpen Tomaj F. hozzászólására gondolunk), ugyanolyan hibás volt, hogy Koppány T. lemondása után nem kapcsolódott be több építész és a városépítészettel foglalkozó műszaki szakember a konferencia munkájába. 306