Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

letések 46—47 %o-es értékei mellett a halálozásoké 53—59 %

0 között mozgott. A nagy halandóság egyik jele, hogy a népszámlálás szerint Győr családfőinek 22 százaléka özvegy férfi és nő volt, jóllehet az újraházasodások ekkor általában gyakoriak. Ugyancsak nagy volt a mostohagyermekek és árvák száma is. A népesség fluktuációjában közrejátszottak gazdasági okok és tényezők is. A polgárok soraiban tapasztalható kicserélődési folyamat, általában a házés földtulajdon gyakori változása a gazdasági helyzet állandó hullámzásának következménye. Ennek magyarázatául a termelés és fogyasztás stabilitásának hiánya kínálkozik. Elsősorban a mezőgazdasági termelés nagy ingadozása figyelhető meg és az ennek következtében olykor jelentősen felszökő gabonaárak, az ínséges években bekövetkező pénztelenség jelentősen befolyásolták az ipari termelés alakulását, az iparból élők életszínvonalát. Az állandó mozgás és élénk ingatlanforgalom többek között Győr 1617. évi telekkönyvében is tükröződik. Ennek készítője az utolsó évek változásait is feltüntette, ebből pedig az állapítható meg, hogy az esetek túlnyomó többségében a házak néhány év leforgásán belül többször is gazdát cseréltek. Ugyanez figyelhető meg az első népszámlálás családi ívein. A legtöbb győri család 3 év leforgása alatt, gyakran kétszer vagy háromszor is megváltozatta lakását. A városi népesség kicserőlésének további részleteit feltáró vizsgálódásokhoz megvannak a megfelelő forrásaink. A kérdés alapos tanulmányozásától nemcsak Győr, de más városaink hasonló, várostörténeti szempontból igen lényeges jelenségeinek tisztázását is várhatjuk. H. Veress Éva megállapította, hogy a történészek eddig követett munkamódszere (amelynek során a kiválasztandó rétegek individualizálódtak) szempontjából igen fontos kérdés, hogy a reprezentáció hol és hogyan alkalmazható. A matematikai elvek alkalmazásánál bizonyos tárgyismeretre is szükség van. Makkal László kandidátus örömmel üdvözölte az előadást, és annak a véleményének adott kifejezést, hogy nemcsak a statisztika, hanem általában a matematika alkalmazása igen sürgős feladatot jelent, erre már Fèbre is rámutatott programjának elkészítésekor. A történészek megszokták, hogy illusztratív adatokkal dolgozzanak, az intuitíve megérzett társadalmi vagy gazdasági fejlődést példaként felhozott számokkal illusztrálják. Az előadás egyik nagy előnye volt, hogy figyelmeztetett arra: nemcsak megoldani kell a feladatokat, hanem a matematikai módszer helyes alkalmazásával kell megoldani azokat. Végül a történészek részére matematikai-statisztikai szakkörök felállításának szükségességét hangsúlyozta. Perjés Géza tud. kutató elismerve, hogy az előadás a magyar történetírás szempontjából nagy távlatokat nyitott meg, rámutatott arra, hogy a statisztikai módszer alkalmazása önmagáiban véve nem csodaszer, nem helyettesítheti a történetírás „klasszikus módszereit", mint ahogyan sokszor az intuíció dönti el a módszer kiválasztásának kérdését. Egyetértett Dávid Zoltánnal abban, hogy a népmozgalmak a kor történetének egészét döntő módon befolyásolják. Ez a megállapítás két kérdést vet fel: 1. eltérő volt-e Magyarország demográfiai fejlődése a 16—18. században az általános európaitól (jelenlegi ismereteink szerint nem, ez azonban problematikussá teszi a törökkori pusztulásról alkotott felfogásunkat), 2. fel kellene mérni azt, hogy milyen hatással volt az emberekre a kor „halálközelsége" (járványok, háborúk stb.), mert valószínű, hogy a kor irracionális világszemléletének ez az egyik gyökere. 304