Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról
foglalkozás adózók száma % iparos 898 27,0 kereskedő 272 8,3 szállító 383 11,7 vendéglős 25 0,8 napszámos és egyéb kereső 497 15,2 meghatározatlan 70 2,1 gazdálkodó 500 15,3 csak ház után adózó 641 19,6 A város kereskedő-iparos arculatát jellemzi az a tény is, hogy a század közepén a csupán mezőgazdasági foglalkozás után adózók aránya mindössze 15,2 o/ 0 . A Rába és a Rábca összefolyásánál fekvő Győrsziget község ősidők óta püspöki birtok volt. Mivel a győri magisztrátus — Mária Terézia rendelkezése ellenére —ellenszegült a zsidók betelepülési törekvéseinek, azok a püspökkel 1791-ben kötött egyezség alapján ezen a helyen telepedtek le. Számuk növekedésére jellemző, hogy négy évvel később már telket vásároltak a paplak, majd a zsinagóga és az iskola részére. A község — bár közigazgatásilag nem tartozott Győrhöz —, a gyakorlatban (nemcsak területi közelsége, hanem elsősorban a gazdasági életbe való bekapcsolódása folytán) Győr egyik külvárosának tekinthető. Lakóinak száma 1847-ben 4500 fő, akik között 82 kereskedőt, 214 iparost, 52 szállítót és 48 napszámost találunk. Az iparosok a győri piacra hordták áruikat, s közülük többen részt vettek az 1846-os iparkiállításon is. Győr a 19. századot nagy háborús katasztrófával kezdte. 1809-ben Napóleon seregei elfoglalták a várost, s az ostrom okozta épületkár, amihez még a kíméletlenül magas hadisarc is járult, mintegy 3 millió forint veszteséget jelentett a polgárságnak, amelyet évtizedeken keresztül (egészen 1845-ig) törlesztenie kellett. De az 1809. évi ostrom azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a belső negyedeket körülzáró régi városfalak hadászati szempontból már érdemleges védelmet nem nyújthatnak, s az 1820-as évektől megkezdődött a mintegy 3 évtizedig tartó „bástyadöntés", amit a felszabadított területeken a Ferenc- és Ferdinánd-város lassú kialakítása, illetve a Duna-parton a gabonaraktárak gyors ütemű építése követett. A középítkezések terén egyébként a 19. század első felében csak a megyeházának egy volt ferences kolostorból való kialakítása és az 1798-ban készült színház 1833-nban végrehajtott átépítése érdemel említést. De nem tartott lépést a lakosság számának növekedésével a lakóházépítkezés sem: baï a lakosok száma az 1777. évi 11 574 főről 1846-ra 18 670 főre gyarapodott, a házak száma ugyanezen idő alatt a négy városrészben 1646-ról 1540-re csökkent. Jóllehet, ezekben az évtizedekben nagyon sok a toldalék és ráépítkezés, de a problémát bizonyára ez sem oldatta meg teljesen, aminek következtében a lakások zsúfoltabbakká váltak. Egyébként a győriek sokat áldoztak városuk csinosítására és tisztántartására. A város kulturális intézményei közül kétségkívül a színház lehetett a legnépszerűbb, amelynek már említett átépítése teljesen a színpártoló lakosság önként vállalt s hat éven át fizetett adakozásából történt meg. A színházban — ahol magyar és német darabokat egyaránt játszottak — gyakran szerepeltek híres hazai és külföldi művészek is. Említést érdemel a város élénk és magaskultúrájú zenei élete. A színházban, a püspökvárban gyakran rendeztek 295
