Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

hangversenyeket, ahol a világhírű művészek is felléptek. A nagyközönséget a polgárőrség zenekarának térzenéi szórakoztatták. A kulturális életben igen nagy szerepet játszott a Streibig nyomda, amelynek fénykora ugyan a 18—19. század fordulójára esett, de a forradalom előtti években a Vaterland, majd a Hazánk című helyi újság előállításával szerepe ismét jelentós volt. Ez utóbbi lap, amelynek Kovács Pál orvos és író volt a szerkesztője, nemcsak a világ gazdasági és politikai életéről adott tájékoztatást, hanem a magyar irodalom sok kiválósága (pl. Petőfi, Arany, Garay, Tompa stb.) írásai részére is helyet biztosított. Az 1838-ban alakult Olvasóegylet gyorsan fejlődésnek indult, miután két előbbi hasonló kísérlet nem bizonyult életképesnek. Igen élénk volt az élet a város két (magyar és német) polgárőrségében, amelyek a parádés kivonulások mellett ráterelték a figyelmet az országos politikai problémákra is (pl. 1847-ben Lukács Sándor a polgárőrség pályadíját nyerte el a magyar polgárságról írt tanulmányával). A tanintézmények közül az Akadémia játszotta a legnagyobb szerepet, amelynek jogi vagy bölcseleti karán több neves személy (pl. Deák Ferenc, Csányi László stb.) és a helyi értelmiség többsége végezte tanulmányait. A hallgatók száma a szabadságharc előtti években 300 volt. Nevezetesebb tanintézmények még az 1626-ban alakult s 1802 óta a bencések által vezetett Főgimnázium (3—400 növendék) az 1847-ben megnyílt Tanítóképző és az 1787 óta működő Nemzeti Rajziskola (2—300 inas-növendék). A polgárok egészségvédelméről jól felszerelt kórház és 3 gyógyszertár gondoskodott. Az 1846-os ipari kiállítás leírása arról tanúskodik, hogy a győri polgárságban megvolt az igény a kultúrált és civilizált, a külsőségeket is kedvélő és a fejlett ízlésről is tanúskodó városi jólét iránt, amelyet a helyi ipar ki is elégített. Amíg 1828-ban megközelítőleg azonos volt a városban a német és magyar anyanyelvűek száma, addig a 40-es évek végére döntő túlsúlyba jutott a magyar elem, aminek egyik megnyilvánulása, hogy a német nyelvű helyi lapot 1847-tben magyar nyelvű váltotta fel. A város igazgatásának nyelve már 1827-től magyar. A városban 1846-ban 230 nemest írtak össze, akiknek 20 %-a már kereskedelemből, iparból és gabonaszállításból élt. Ugyanebben az évben 1040 családfőnek volt polgárjoga. A belvárosban minden második, az Újvárosban és Majorokban minden negyedik, Szabadhegyen csak minden 17-ik, foglalkozás szerint a kereskedők és vendéglősök abszolút többsége, a legrosszabb viszonyok közt élő napszámosok között minden 150-ik adózó rendelkezett polgárjoggal. Az 1 Ft alatt adózók közül csak minden tizediknek volt, a legmagasabb adókategóriába soroltak (20 Ft felett) közül csak minden tizediknek nem volt polgárjoga. Mindez eléggé szemlélteti, hogy a városban kiknek volt befolyása a közügyek vitelére. A harmincas évek közepéig sem Győr megye, sem Győr város nem játszott különösebb szerepet a reformtörekvésekben. Mindkettő esetében a magyar nyel\ használata melletti kiállást említhetjük meg. 1837-ben került Győrbe Czuczoi Gergely. Bár politikai magatartása miatt az akadémiai tanári széktől megfosztották, győri tartózkodása (1844-ig) mégis hazafias lázba hozta az ifjúságot. As akadémiai ifjúság politizált az Olvasóegyletben, eljárt a megyei közgyűlésekre! s ott befolyásolta a tisztújításokat ós a követválasztásokat. 1844-ben a Helytartótanács az akadémiai hallgatóknak még önképzőkör alakítását is megtiltotta, nehogy azt is politikai eszmék terjesztésére használják fel. Ebben az időben volt az Akadémia hallgatója a Bihar megyei születésű Lukács Sándor, aki 296