Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Lengyel A.: A királyi (Győr) megye területi és társadalmi összetétele, szervezeti fejlődése

középkori neve). Dörög (elpusztult település Pertől délkeletre), Hecse (elpusztult település a Hecse puszta helyén), Himód (a mai Nyalka középkori neve), Nyulas (elpusztult település Pázmándtól északkeletre), Örkény (elpusztult település Bőnytől nyugatra), Perecse (elpusztult település Nyúltól északkeletre), Ravazd, Semjénsuka (elpusztult település Pázmándtól északra), Száva (elpusztult település Kisbajcstól délkeletre), Tényő, Űjlak (elpusztult település Győrszentmártontól délkeletre), Urukang (a mai Győrszentiván középkori neve), Vének és Zászló (elpusztult település Gönyütől délkeletre). 4. A Bakonybéli Apátság birtokaiból: Pázmánd és Töltéstava (az utóbbi elpusztult település a mai hasonnevű községbe olvadt Töltéstava puszta helyén). A világi jellegű adományozások vonalán legalább azt a nagy területet kell hozzávenni ehhez a kalkulációhoz, amelyet a XII. század derekán betelepült Hédervári család ősének. Hédernek ajándékozott II. Géza király. E térség települési magva és törzsszálláshelye a mai Hédervár helyén volt, de a vele kapcsolatos földek és későbbi donatio-k kiterjedtek a Szigetköz nagy részére, sőt az említett községektől délkeleti, illetve keleti irányban, a Kis- és Nagy-Dunán túl elterülő egyes határokra. A felsorolt egyházi és világi birtokokról okleveleink gyakran csak a középkor vége felé emlékeznek meg, így pontosan nem ellenőrizhető, hogy mikor kerültek új gazdáik kezébe. De az kétségtelen, hogy eredetileg ezek mind a király személyi javadalmai közé tartoztak és legnagyobb részük még a tatárjárás előtti időszakban jutott adományozás folytán a megnevezett egyházi intézmények, valamint a Héder nemzetség tulajdonába. — Ha már most mindezeket a birtokokat képzeletben beillesztjük a győri várföldeket és királyi családi birtokokat feltűntető térképbe, akkor kirajzolódik az a kép, amely a győri udvarnok-ispánság, vagyis udvari gazdaság tartozékainak a győri székhely, mint centrum körül való csoportosulását mutatja. Ebből kiolvashatjuk azt, hogy a királyi birtoktestek zöme a győri vár környékén, valamint attól északra és délkeletre helyezkedett el, meglehetősen sűrű tagozódásban. De néhány következtetést is levonhatunk belőle a szervezet hatáskörzetére vonatkozólag. Bizonyosra vehető, hogy a központhoz közelebb eső birtoktestek kezdettől fogva szervezetileg ide kapcsolódtak és csak a legújabbkori, illetve a Csilizközt is magába foglaló megyeterület szélein, vagy azok közelében fekvő királyi szolganép-földek eredeti hovátartozandósága lehet vitás a mai kutató szemében. Nincs kizárva, hogy egyik-másik közülük (mint pl. Patás, Bős, Árpás, Ponyvád) a szomszédos udvari gazdaságok működési körzetébe tartozott, amennyiben azt az akkori közlekedési, gazdasági és célszerűségi okok az udvartartás szempontjából úgy kívánták. Feltételezhető azonban, hogy idővel, amikor a megyés-ispánság (királyi megye) területi elhatárolódása már kialakulóban volt és a megyehatárok is lassankint végleges alakot öltöttek, a közös székhelyről irányított kettős szervezet — mint azt már az előzőkben említettem — területileg is igyekezett a hatáskörzetek megfelelő összeegyeztetésére. És pedig elsősorban az udvari gazdaság, miután annak vezetője, az udvarnok-ispán bizonyos fokig alárendeltje volt a comes-nek. Az eddig kifejtettekkel kapcsolatosan — a teljesség kedvóért — szólni kell még az idegen várföldek kérdéséről, vagyis arról a különleges helyzetről, hogy a győri várispánság (királyi megye) határain belül is voltak olyan területek, amelyek más, részben távoleső váras helyekhez, illetve várispánságokhoz tartoztak. Ennek az a magyarázata, hogy a várispánsági szervezet — legkorábbi időszakában — a keretei között élő várnépek kötelékét jelentette s így, ha közü28