Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

1700-^as évek negyedik évtizedében, már a német elem olyan jelentős, hogy a helyettes bíró mindig német, mert a földesúr káptalan a német bíró választását mindig megakadályozta. A század közepén a német nyelvű lakosság már olyan erős, hogy 1743-ban, amikor Győr a káptalantól független szabad királyi város lett, főbírónak már németet választottak, a város közigazgatásának nyelve is német lett. * A középkor végi Győrnek már jelentős ipara volt, amely egyes ágaiban nemcsak a helyi szükséglet ellátását biztosította, hanem az árutermelés fokozásával a kereskedelem számára is dolgozott. Sajnos néhány dokumentumot kivéve a XVII. századi céhiratokból vagyunk kénytelenek visszakövetkeztetni a török megszállás előtt már megvolt céheinkre. Csak a 17. század elejéről ismerjük az asztalosok, ácsok, bognárok, kerékgyártók, a kádárok, pintérek, a kőművesek, a fazekasok, csizmadiák, molnárok, a pékek stb. céhét, pedig a káptalan számadás és fel vallási jegyzőkönyveiben mestereik nevével korábban is sűrűn találkozunk. Az 1567. évi telekkiosztási jegyzőkönyv pedig 10 szabót, 5 szűcsöt, 5 kovácsot, 4—4 szíjgyártót és nyereggyártót., 3—3 lakatost, szappanfőzőt, csiszárt, 2—2 mészárost, ötvöst,, posztónyírót, sütőt, 1—1 fördőst, molnárt, vargát, csapiárt, asztalost és bádogost említ. És két kocsmáról ás beszél. De ez az egész a városnak csak egy részéről készült, tehát e számok csak töredékét adják a győri iparosoknak. Így érthető, hogy a 17. században, a töröktől visszafoglalt Győrött nagy lendülettel indulhatott meg az ipari munka is. A török megszállás évei csak megbolygathatták, amikor életének feltételeit visszanyerte, teljes erővel újból folytatta tevékenységét. Közel ötven iparág mesterei tömörültek a céhekbe, vagy dolgoztak azok keretein kívül. Az ipar nem elégítette ki a helyi szükségleteket. így pl. a ruházkodási iparágak közül a posztóipar importra szorult és a vár katonaságával megnövekedett lakosság fegyverszükséglete is jelentős behozatalt kívánt. A 16. században a győri vásárok fontos közvetítői lettek a török megszállás alatt levő területek nyugatra irányuló kivitelének. A 16. század második felében, mikor a győri vár közelsége viszonylagos biztonságot adott a kereskedőknek, a vásárok forgalma megnövekedett. A magyaróvári harmincadhivatal bevételének jelentős része a győri vásárokon a „barom4iajtás" után szedett harmincad volt. Ezért védték a marhakereskedők érdekeit a magyar pénzügyi hatóságok, hiszen érdekük volt azok nyugodt, zavartalan működése. De vigyázott érdekeikre a török is, hiszen a hódoltsági részek marhakivitele a török hatóságoknak is nagy jövedelmet jelentett. Amikor a bécsi hatóságok a győri marhavásárokat a Bécshez közelebb eső Magyaróvárra akarták helyezni, Ozmán aga váci főharmincados és Ali budai basa kérték 1581-ben ez intézkedés megváltoztatását. A 17. században a magyar szarvasmarha export szervezetében Győrnek fontos szerepe volt. A győri kereskedők összeköttetései Bécsen át, Augsburg, Ulm, Nürnberg és a többi nagy német város felé vezettek. De élénk a kapcsolat Velencével is, a 16—17. században Győrött telepedett olasz kereskedők jelentős szerepet játszanak a Velence felé irányuló exportban. Azonban a 17. században Bécs benyomulása a magyar és délnémet kereskedelem szervezetébe és az 1622-től megismétlődő monopolisztikus szervezkedések életbevágóan érintették a győri tőzsérek érdekeit is. S ha a monopóliumok sorra buktak is, a győri szarvasmarha-kereskedelem nagyon súlyos válságon ment át, amelyn 17 Arrabona 257