Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

fontos társadalmi hatásai is voltak. A város kereskedőinek legvagyonosabb rétege a tőzsérek voltak. Javarészben, vagyonuk révén már nemesek, sőt a megyében jelentős birtokkal rendelkező nemesek. A válság idején felhagynak a tőzsérkedéssel, birtokaikra vonulnak vissza gazdálkodni. Ezzel utat nyitnak a német származásúaknak, a német kereskedő tőkének. Amikor a felszabadító és kuruc háborúk után a kereskedelem ismét a békés mederbe tért, az exportra dolgozó győri kereskedelem is újra szerveződik, azonban leginkább német kézben levő tőkével. Győr ekkor ismét fontos állomása lett a magyar szarvasmarha exportjának. Híresek a győri lóvásárok is. A marha-, ökör-, sertés- és gabonakereskedők „kompániákba" tömörültek. Hogy milyen hatalmas összegek fordultak meg egy-egy kompánia kezén, arra csak egy példát: 1737-ben alakult a Lehner-féle marhakereskedő kompánia. Öt tagja egyenként 5000—5000 forintot fizetett be a közös pénztárba. Kiviteli piacuk Bécs, Ulm, Augsburg volt. 1751-ben a kompánia feloszlott és ekkor derült ki, hogy a 25 000 forintos alaptőke tizennégy év alatt negyedmilliónál nagyobb tiszta hasznot hozott. Ezidőben már jelentős a gabonakereskedelem. A délvidéken termelt gabonát hajón Győrig szállították és „burcsellák"-ra átrakva exportálták. * Győr a 17. században szabadalmas mezőváros volt és a győri székeskáptalan földesúri joghatósága alatt élt. Jogállása bizonyos kiváltságokat, de gyakran súlyos terheket is jelentett. A jogok között első a szabad bíró- és tanácsválasztás joga. Ez a választás elvileg szabad volt, azonban a feudális állam szervezete különböző korlátok közé szorította. A középkori városjog szerint a bírót a város minden polgára, minden megkötöttség nélkül, szabadon választotta a polgárok közül. Tehát minden győri polgárt bíróvá választhattak. A 17. században már csak a tanács tagjai közül lehetett választani úgy, hogy a város polgárai négy tanácstagot jelöltek és ezek közül a földesúr székeskáptalan rendesen a legtöbb szavazatot kapott tanácstagot erősítette meg a bírói tisztségben. A földesúrnak azonban jogában állott a választást megsemmisíteni és új választást elrendelni. A bíró tisztségét egy esztendeig, Szent György naptól Szent György napig viselte. Űjra is lehetett választani, de a gyakorlat az volt, hogy egymás után következő esztendőben csak nagyon ritkán, inkább néhány éves időközben választottak valakit újra a bírói tisztre. A bíró hivatalába a város polgárságának bizalmából került, de bizalmi embere volt a székeskáptalannak is. Ő szedte be és szolgáltatta át a földesúrnak az adót és gondoskodott a földesúr jogainak védelméről. Ebben a szerepében gyakran két malomkő közé került. Az egykori királyi város polgárai szívesen szabadultak volna jobbágyhelyzetükből. Éppen korszakunkban három ízben is megtörtént (1626, 1628, 1678), hogy a bíróválasztásnál olyan bírót választottak, aki magáévá tette a földesúri hatalom alól való szabadulás vágyát és annak a tanácsban hangot is adott. így ezekben az években Nagy Szabó János, Szombat Szabó András és Szőnyi Márton választását a székeskáptalan nem hagyta jóvá. Szőnyi Márton esetében inkább hozzájárult ahhoz, hogy a protestáns Nemes György legyen a bíró, de jogain csorbát ütni nem engedett. 1678-ban pedig valóságos forrongást szítottak az elégedetlen polgárok a bíróválasztásnál a káptalan ellen. Szőnyi Mártont, a város törvényei értelmében szabálytalanul, egy kisebb csoport választotta bíróvá és hivatalába be is iktatta. A székeskáptalan nem erősítette meg, de Szőnyi sem a pecsétet, sem a bírói pálcát nem adta 258