Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

építők Ferdinánd király parancsára a templomokat lebontották és amit használni tudtak, kőben, épületanyagban a várba építették. A megye szentmártoni járását a török pusztítás nyomában már a közhasználat Pusztai járásként emlegette, s az lassan felnyomult a vár faláig, s így említik a vár déli kapuját, a „Fehérvárit" egyre gyakrabban „Pusztai-kapunak". E kapunál jött délről a menekült és keresett védelmet a vár bástyái mögött, vagyis azok északi-, nyugati szomszédságában. Győr lakossága a menekülőkkel hatalmasan megduzzadt. A középkori szűk utcákat sövény- és faházakkal még szűkebbre építették. Ezzel akartak a nagy lakásínségen segíteni. De a rendetlen és gyúlékony anyagokkal való építkezés fokozta a tűzveszélyt. A vár főkapitányai a védelmi szempontból sem kívánatos helyzeten a vár utcáinak szabályozásával akartak segíteni. A nagyon nehéz és ezerféle érdeket érintő feladat megoldásánál váratlan segítőjük akadt: az 1566. szeptember 29-i nagy tűzvész. A tűzvésszel a polgári építkezés középkori emlékei tetemes kárt szenvedtek. Ha a téglából épült házak nem is semmisültek meg mind, a fából és a gyúlékony anyagból épült házak jórésze elpusztult. Ez a végzetes Szent Mihály nap egyébként is forduló Győr történetében: az újjáépítés már az új idők, az új kor igényeihez, feladataihoz igazodva indult meg. A borzalmas pusztulás után a tervező mérnököket többé nem kötötte a múlt. Az egykor egyenes, akkorra már zeg-zugosra torzult utcák terveit a bástyák vonalához igazították. Az újra egyenes és célszerűen megállapított utcatengelyek gondoskodtak arról, hogy a bástyák bármelyik pontját gyorsan, kerülők nélkül elérhesse az őrség. Ennek érdekében alakították ki az ősi piactéren a fővárta gyülekezőhelyét és a három várkapu előtt a riadóteret. Rendezték a telekviszonyokat is és ennek kapcsán kijelölték azokat a házakat, melyeket a bástyák vonalán le kellett rombolni. Majd a király megbízásából Salm Eck győri főkapitány vezetésével szakértő bizottságot küldöttek ki, amely elkészítette a város új tervrajzát. E bizottságnak szakértő mérnök irányítója Eysler Tamás, a bécsi erődítmények felügyelője volt, akinek tervei azonban lassan valósultak meg, csak az 1617. évi telekkönyv alapján vázolhatjuk fel a vár bástyái közé szorult Győr helyrajzát. Győr középkori, déli városrészeinek pusztulásával együtt járt a Rábától nyugatra eső és attól védett városrész, Űjváros kialakulása és fejlődése. A középkorban e hely lakatlan. A 16. században népesül be. Itt telepednek meg a délvidékről jött rácok, akik a Káptalannal, mint földesúrral kötött szerződés alapján települnek le, de csakhamar a főkapitány hatósága alá adják magukat. A két ősi, a Dunától északra eső település, Révfalu és Pataháza is megvan e korszakban, de fejlődésük kezdetleges, s mert csak a „szegénység" és a katonaság vagyontalan része lakja. Az egykorú íróknál előforduló „nyomorúságos falucska" megjelölés találóan jellemzi őket. Az 1617. évi telekkönyvben a háztulajdonosok száma fele részben a katonaság, fele részben a polgárság és a polgári személyek között oszlik meg. Ez utóbbiaknál megjegyezzük, hogy 384 polgár háztulajdonossal szemben 30 pap és nemes háztulajdonos volt. Győr lakossága a 16. század közepén csaknem teljesen magyar. A 16. század utolsó évtizedeivel indul meg a németesítés. A vár katonasága szolgálati idejének letelte után megtelepedik, iparral kereskedik. Sok felvéteti magát a város polgárai közé, de több az, amelyik a vár főkapitányának fennhatósága alá adja magát. Ezek az ún. „regiment alattvalók", akiknek száma korlátozott volt ugyan, de ezzel keveset törődtek. A felszabadító háborúk után megindul a külföldi bevándorlók beözönlése is. így történik, hogy az 256