Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Balázs P.: Egy győri német polgár 1848/49-ben
Zichy a következőképpen beszélt: „Atyámfiai! Polgártársak! Vitézek! Az ellenség nagy számban elfoglalta Győr városát, amint hozzám küldött követ úr nyilatkozik. A mi erőnk oly számos ellenségnek megtámadására elégtelen, tehát vonuljunk vissza és jelenjenek meg holnap reggel 6 órakor Téten, ahol a nemzetőrsereget összpontosítani kívánom, hogy az ellenséget oly erővel megtámadhassuk, megrohanhassuk és megsemmisíthessük." Ecker fél 8-kor indult vissza Győrbe. Jellachich és két tábornoka, valamint adjutánsai a Püspökvárban szálltak meg, a többi — a hadsereg létszámához viszonyítva igen kevés — tiszt részint a vendégfogadókban, részint a táborban töltötte az éjszakát. A Főtéren őrtüzeket gyújtva és őrséget állítva határőrök táboroztak, s egész éjfélig messze elhallatszott éktelen lármájuk. 101 Másnap a városban az üzletek zárva maradtak s a táborból beözönlő horvát parasztok és katonák, akik élelmet, dohányt és pálinkát akartak vásárolni, semmit sem kaptak. Az egyik dohánykereskedő kinyitotta boltját, s azt valósággal megszállták a katonák. Minden katonának, aki a városban kószált vásárlás céljából, fegyver volt a vállán, tisztet azonban csak keveset lehetett látni. A külvárosi tábor katonái raboltak, leszedték a szérűk tetőit, összeszedték és eltüzelték a temetői kereszteket, a szérűskertekből gabonát és szalmát hordtak el. A Belvárosban az utcákon a katonák és lakosok között megindult a kereskedés. Az Újvárosban és a Majorokban azonban a horvátok fosztogattak és elvették a lakosok sertéseit. A táborban többszáz kocsi állt lovakkal és ökrökkel, amelyeket Fejér, Veszprém és Zala megyékből raboltak és hoztak magukkal. A postán Jellachich megbízottja felbontotta és elolvasta a leveleket. Ez idő alatt a Főtéren őrködő katonák részére a környező házakban főztek, mégpedig olyan mennyiségben, hogy a külvárosokból és Szabadhegyről bejövő többszáz katonának is jutott belőle. Azt a bort és húst, amit nem tudtak elfogyasztani, kocsikra rakták és magukkal vitték. Még ezen a napon Mosonból deputáció érkezett Győrbe, tájékozódni kívánván a sereg nagyságáról, hogy az ellátásról ők is hasonlóképpen gondoskodhassanak. Végre 12 óra körül a katonák megkezdték a továbbvonulást. Délután 4 órakor az elővéd már elérte öttevényt, de a sereg vége még mindig Győrött volt. A horvátok 32 önkéntes nemzetőrt is magukkal akartak vinni, de a győri magisztrátus küldöttséget menesztett Jellachichhoz, aki visszaengedte a túszokat, sőt fegyverüket is visszaadta nekik mondván : a győriek oly emberségesen fogadták fáradt katonáit, hogy ezt a kérésüket nem tagadhatja meg. A bán Zichy Ottót is el akarta fogatni, de az egy kajári zsidó kocsiján elmenekült, a Ménfőre és Csanakra koncentrált sereg pedig szétszóródott és a harcosok hazamentek. Másnap, szeptember 5-én az a hír érkezett öttevényből, hogy a horvátok félelmetesen viselkedtek, raboltak, romboltak, erőszakoskodtak és minden elmozdíthatót magukkal vittek. 102 A győri vagyonos polgárok elégedettek lehettek, mert a belső városrészek a vártnál is kisebb áldozatokkal vészelték át az ellenség elvonulását, s azt viszont közönyösen nézték, hogy a katonák a külvárosok és a környező falvak népeit kifosztották. A veszély elmúltával még nagyobb ellenszenvvel fogadták a nemzetőreivel hazaérkező Zichy Ottót, akinek fegyveres ellenállásától vagyonuk károsodását féltették. A jómódú polgárság általános véleménye lehetett a nap101 Uo. 102 Uo. 1848. okt. 4. és 5. 1«U
