Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Gabler D.: Adatok az itáliai Barbotinos sigillaták kérdéséhez
Feltűnően sokat találtak eddig Tokodon, 41 egyébként Brigetioban 42 és Aquincumban 43 jött elő. Belső Pannónia területén csak egy-egy darab került felszínre Balácán, 44 Csopakon 45 és a táci I. villa feltárása során, 46 tehát elsősorban a Poetovio—Aquincum út vonalán, amely szintén könnyebb lehetőségeket biztosított a kereskedelem számára. Fentieken kívül egy példányt még Nemesdömölkről is számontarthatunk. 47 A lelőhelyek száma, elhelyezkedése (9. ábra) megerősíti feltételezésünket, amelyet mindössze néhány ásatás alapján fogalmazhattunk csak meg: a barbotinos sigillátákat valamivel tovább gyártják, mint a póvidéki eket, melyek már nem jutottak el Balácára vagy Tácra, mint a szóbanforgó edények. Űj piacterületet jelentettek a légióstáborok környéki barbaricumi területek is. (E táboroknak egyébként is feladatköréhez tartozott a barbárokkal folytatott árucsere ellenőrzése.) Aquincum mellett Sashalom 48 lép a lelőhelyek sorába, Carnuntum közelében pedig Stomfa 49 adja újabb bizonyítékát annak a nagy területeket átfogó kereskedelmi kapcsolatoknak, amelyet a borostyánkőút barbár területen is biztosítani tudott. 50 A sigillátaanyagban ennek példáit a Dévényben talált arretiumi, 51 valamint a Dél-Lengyelországban előkerült délgall kerámiában láthatjuk. 52 Az észak-itáliai sigilláták megjelenése hatással volt a provinciai fazekasműhelyek további tevékenységére. Ez a hatás elsősorban a készítmények utánzásában nyilvánult meg, bár tudunk arról is, hogy itáliai mesterek filiálékat szerveztek Pannoniában. 53 Az utánzatok felismerése aránylag könnyű, mivel ezek színűket, fényes felületüket nem a kiégetés során nyerték, hanem festéssel kapták. Az így rájukkerülő máz azonban könnyen lepattogzik és gyakran csak a nyers agyagszín látható. Ilyen utánzatok már a póvidéki árukról is készültek, gyakran eredeti darabot használva fel negatív előállítására. 54 A póvidéki edények utánzása sokszor bélyeggel együtt történik. Egy savariai példányon Q-S-P, 55 egy aquincumin L-GEL 41 Dorogi Tájmúzeum lsz. 58.93.1, 57.34.35, 57.531.1, 57.366.1, 58.92.1, 58.148.1, 58.32.1, 60.1.17, 60.1.26, 61.1.1, 61.1.11, 61.11.1. 42 Juhász Gy., A brigetioi terra sigilláták DissPann II.3. (Bpest, 1935) XXXI. t. Tévesen galliainak határozza meg. 43 Előkerült a Fő utcában, ld. (MNM) 45 (1913) 10 21 b, (Gasparecz anyag) a Vihar és Szél u. sarkán Budapest Történeti Múzeum lsz. 56.161.17 a Gázgyárnál BTM lsz. 55.73.15 a nagy közfürdő laconicumában ld. 31. sz. jegyzetet! A leltárkönyvben levő rajz alapján csoportunkhoz köthető az 53.483. sz. darab is, ez azonban sajnos elveszett. 44 Bakonyi Múzeum Veszprém lsz. 55.250.17. 45 (MNM) lsz. 116.1895.7. 46 István Király Múzeum Székesfehérvár lsz. 60.863.21. 47 (MNM) 52/1873.2. 48 (MNM) lsz. 1934. 8.1. 49 Eisner, J., Slovensko v praveku (Bratislava, 1933) LXVI. 3. 50 A borostyánkőút barbár területen való irányát ld. Pascher, G., Römische Limes in Österreich 19. (1949) 231. A Duna balpartján előkerült korai, I— II. sz-i római leleteket ld.: Ondrouch, V., Boháté hroby z doby rimskei na Slovensku. (Bratislava, 1957); Kraskovská, L., SA 7.(1959) 99. 51 Krizek, F., Acta Fautorum Rei Cretariae Romanae I. (1958) 19. 52 Rutkowski, B., Terra sigillata znalezione w Polsce Wroclaw 1960. 53 Póczy, K., AAA. 11.(1959) 154. 54 Az egyik Tokodon talált póvidéki sigillata lsz. 57.100.1. maszkdisze pl. méretben, rajzélességben stb ... megegyezik a Póczy K. által közölt AÉ (1955) XIV. t4. aquincumi utánzat maszkdíszével. 55 Mócsy A., AÉ (1954) 167. 15
