Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848/49-ben

12 óra felé értek vissza ismét a Főtérre, ahol Lukács a kőkútra állván búcsúbeszédet tartott. Az általános megmozduláson, amely „szabadon és vad mámorban" zajlott le, semmiféle kihágás nem történt, egyetlen kivilágítatlan ablakot sem zúztak be, senkit sem sértettek meg s az egész demonstráció a legnagyobb rendben folyt le. Még sohasem lehetett a városban ilyen nagy tömeget együtt látni. A Király és a Fehérvári utcán, majd a Karmeliták terén és a Főtér egy részén 6—8000 ember zsúfolódott össze. Férfiak, nők és gyerekek — honoráciorok, pórnép és koldusok egymás mellett, csak éppen papot és katonát nem lehetett látni, a tisztek is távolmaradtak és összedugták a fejüket. A katonaság részéről semmiféle előkészületet nem tettek s úgy látszott, hogy az egészről nem vesznek tudomást.

14 A város ünnepi hangulata napokon át tartott. Másnap mindenki nemzeti kokárdával vagy szalaggal jelent meg az utcákon. Több ház falán fehér krétával rajzolt akasztófa volt látható, amelyen két .alak függött s alattuk ez a felírás: Metternich—Apponyi. Egyes házakon az akasztófa alatt egy egyházi ruhát viselő alak állt, lánccal és kereszttel a nyakában, „Sárkány hazaáruló" felirattal. Sárkány bakonybéli apát volt s a helyi konzervatív párt neves szónoka. Ezen a napon jelent meg először cenzúra nélkül a Hazánk című helyi lap. Este a színházban a „Négy Hajmonfi" című operát játszották. A színházat kivilágították, a páholyokat drapériákkal és a kor nagy magyarjainak aranykeretes képeivel díszítették. Az előadás előtt a zenekar eljátszotta a Rákóczi indulót. Amikor a függöny felgördült, a társulat férfikara pompás magyar ruhában félkörben állva elénekelte a Szózatot (2. ábra). Azután Pareisz ügyvéd felolvasta az országgyűlés március 14-i követeléseit, amit éljenzés fogadott. Végül a szónok bejelentette, hogy a sajtóvétség miatt korábban bebörtönzött győri származású Táncsics Mihályt a nép kiszabadította börtönéből. Ezután megkezdődött az előadás. Az első felvonás végén a közönség énekelte el a Szózatot, majd a Hunyadi indulót, amelyben az „eltűnt a cselszövő, nincs többé viszály" szövegű részt Metternichre vonatkoztatta.

15 A naplóíró, aki eddig is félelmesnek találta az alsóbb néprétegek aktivizálódását, a következő napokban kissé cinikusan nézi a diákok és akadémiai hallgatók mozgalmait. 17-én reggel ugyanis szétfutott a hír, hogy a diákok az iskolai órák után körben járnak a városban és minden császári sast le fognak szedni. Ezért a hivatalnokok leszedték a sasos címtáblákat. A tudatlan legények és a diákok, jegyzi meg a naplóíró, valódi majmok, mert miután hallották, hogy a bécsi forradalmárok nagyrészt az egyetemi hallgatókból verbuválódtak, ezeket akarták utánozni, minek folyományaképpen Zmeskál Sándor és Keresztesy Ambrus fiatal fiskálisok a magisztrátus és a választott polgárság éppen akkor tartott együttes ülésére mentek és előterjesztették, hogy valamiféle biztonsági őrséget kellene alakítani, amely a közbiztonságra ügyelne, és a kihágásokat, mint amilyen a diákoké is volt, megelőzze... Az ülés a polgárőrség parancsnokait bízta meg azzal, hogy addig is, amíg a nemzetőrség szervezése be nem fejeződik, a városban az őrtállásról gondoskodjanak. Ezt követően délután a 14 Uo. Id. erről még 1848. Győrött... 24—25. A győriek a katonaság passzív magatartását elsősorban Bakonyi alezredes hazafiságának tulajdonították s ezért március 29-én az egyesült polgárőrség zenekara éjjelizenét adott tiszteletére, majd Zmeskál Sándor tartott lelkes alkalmi beszédet, kiemelvén „a zavar napjaiban tanúsított igen megelőző barátságú" magatartását. Hazánk, 1848. ápr. 1-i (194) sz. 15 Uo. 1848. márc. 16. 154