Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Balázs P.: Egy győri német polgár 1848/49-ben
Redoute nagytermében összejövetelt tartottak, amelyen a tanulókkal együtt mintegy 2000 — a legkülönfélébb rendű — személy vett részt. Mint lenni szokott, többen beszéltek. A diákok, akiknek képviselője Keresztesy volt, követelték, hogy bécsi mintára vegyék fel őket a nemzetőrségbe. Ezt a követelést megtagadták. A polgároknak szemet szúrt az is, hogy az emberek mind a Redouteban, mind itt a tanácsházán égő cigarettákkal járkáltak. A napló közli a vörös és fekete csákós polgárőrség egyesülési ünnepségének leírását is. Este 5 órakor mindkét polgári osztály az egyesített zenekar hangjai mellett, zászlaikon a sast nemzetiszínű szalaggal bevonva, a Főtérre vonult. A vörös csákósokat Hergeszel Antal, a fekete csákósokat Látesz Jakab vezette. A tisztek a sárga színű rendfokozat helyett vállukon átvetett nemzetiszínű szalagot viseltek. (Az egyenruhájuk és csákóik színe szerint megkülönböztetett két polgári osztály között eddig gyakori volt a torzsalkodás.) A vörös csákósok a tanácsháza előtt sorakoztak fel s itt fogadták a közéjük vonuló fekete csákósokat. Az összegyűlt néptömeg ezt nagy ujjongással és „Éljen" kiáltásokkal fogadta. Ezután a polgári őrsereg tisztjeiből álló küldöttség kereste fel Bakonyi ezredes katonai parancsnokot s meghívta, hogy szemlélje meg a kivonult polgárőrséget, amit az ezredes készségesen meg is tett. A Karmeliták terén újra felállt a két csapat és elosztották az őrségeket: a Belvárosban volt a főőrség, a külvárosokban a városi őrházakat a vörös és fekete csákósok közösen szállták meg. Innen indult ki a honoráciorokból, háztulajdonosokból és az egyenruhás polgárokból álló őrjárat. Egyúttal megkezdték a nemzeti őrsereg szervezését is, amelybe felvétették magukat olyan honoráciorok is, akik eddig nem voltak tagjai a polgárőrségnek. 16 Csak egy nap telt el csendben s a naplóíró ismét bosszankodva vetette papírra benyomásait. Március 19-én délután 2 órakor a „közbátorság fenntartására" egy állandó bizottmány alakult, amelyben egyes megyei és városi tisztviselők és polgárőrségi tisztek foglaltak helyet. A bizottságnak az volt a célja, hogy őrködjék a közbiztonság és a magántulajdon felett. Üléseit a választott polgárság termében tartotta, ahol „rang és különbségtétel nélkül pipázva ülték körül a zöld asztalt" s mint ahogyan lenni szokott, vég nélküli hosszú beszédek hangzottak el, csak azért, hogy az emberek mondjanak valamit. Az ülés ideje alatt a város utcáin és terein már osztogatták Lukács Sándornak „Magyarok figyeljetek" című röpiratát. Purgly Sándor a tanácskozáson javaslatot terjesztett elő, hogy Lukácsot is hívják meg a bizottságba és nevezzék ki taggá, amit a bizottmány egyes tagjai azon közmondás alapján fogadtak el, hogy „ha a kutya megharap, kutyaszőrt helyezz rá". Lukács rögtön meg is jelent az összegyűltek előtt. A naplóíró szerint Lukácsnak az volt a törekvése, hogy magát ismertté és híressé tegye és Hérosztráttól csak abban különbözött, hogy ő is tüzet okozott ugyan, de mindjárt gondoskodott eloltásáról is. A bizottmány megbízásából ugyanis „Felhívás a béke és szabadság védelmében" címmel kiált16 Uo. 1848. márc. 17. és 1848. Győrött. . . 26—27. Ezzel az idézett könyv a győri márciusi események ismertetését be is fejezi. Lám i. m. ezekről a napokról csak néhány sorban emlékezik meg. 155
