Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Dányi D.: Győr polgársága a XVIII. század végén
dónak. 15 Sokszor azonban a formális bejegyzés csak annyit említ, hogy „a polgárok közé felvétetett gazdaságra" (ad oeconomiam). A győri Polgárkönyvbe 1743. és 1788. között bejegyzett 2000 polgár közül minden negyediknél ezt a bejegyzést találjuk. Az adókönyvek és a József-i népszámlálás lapjai szerint a „gazdaságukra" címen polgárrá lett lakosoknak vagy nem volt foglalkozásuk, tehát vagyonukból éltek, igen sokszor mezőgazdasági ingatlanukból, vagy pedig többféle foglalkozásuk, jövedelmük volt. 16 Az ingatlan vagyon, vagy pedig a család eltartásához szükséges jövedelem azonban úgy látszik, nem minden esetben volt elégséges alap a polgárjog elnyeréséhez. 1784-ben például több, mint 200 napszámosnak háza, ezek közül pedig 44-nek szántóföldje is volt, és még sem válhattak polgárokká. Ezzel szemben olyan esetet is ismer a Polgárkönyv, amikor külvárosi inquilinus iparos kap polgárjogot, tehát vagyontalan létére is letehette a polgáresküt. Kis házvagy ónnal, jövedelem nélkül felvettek győri lakosokat a polgárok közé, ugyanakkor pedig gazdag korcsmárosokat és fuvarosokat nem találunk a negyedik rend tagjai között. Ez a sztatikus szemlélet azonban csak egyik részét fedi a valóságnak. Bizonyos nagyságú vagyon, egyik időpontban talán a vagyon eredete, tulajdonosának közmegbecsülése, politikai pártállása, vagy éppen a céhek állásfoglalása miatt nem ütötte meg a polgári status kellékeit. De ha az ingatlan, vagy a jövedelem azonos is maradt, és a következő generációt másként értékelte a társadalom, tulajdonosa, vagy élvezője már beléphetett a polgárok sorába. Nem akarjuk csökkenteni a polgári rend kialakulásának elsődleges anyagi tényezőit, de nem szabad mellőznünk az élet nagyon is egyszerű, egyéb komponenseit. A dinamikus szemlélet-mód egyébként nem képezheti akadályát a polgárság vagyon és jövedelem szerinti rétegeződése bemutatásának. A tényleges vagyon és jövedelemnagyság kiszámítása, vagy a vagyon egyes társadalmi rétegek közötti megoszlása csábító feladat. Sajnos forrásaink, különösen pedig az adókönyvekből hiányzó vagyon- és jövedelem-adóalapok, nem teszik lehetővé az össze15 A Protocollumok tulajdonképpen igen sokféle okot jeleznek a polgárfelvétel alapjaként és azt ma már igen nehéz megállapítani, hogy ezek valódi vagy pedig formális alapot szolgáltattak a polgárfelvételre. Így például Nemes Nagy (Molnár) Ferencet, városi polgár fiát, bár sohasem fizetett adót mégis felveszik polgárnak, mert megígérte, hogy a Majorokban házat és mezőgazdasági ingatlant vásárol és a jövőben borméréssel fog foglalkozni (1747 szept. 17.). Tehát a polgár eskü után szerez ingatlant; Pethő Erzsébetet, Füssy György „tisztes" özvegyét is felveszik polgárnak aki „libera oeconoma domestica et educillatrix". Ingatlanról nem tesz említést a határozat és az özvegyet mégis „in concivilitatem assumitur" (1747. szept. 21.); Más esetben a magistratusnak nem volt kifogása az ellen, hogy a komarom-megyei Schreck Józsefet, aki a Würtembergi ezredben kitüntette magát, mint jövendő iparost (futurus tabernárius) polgárrá avassák (1757. okt. 1.); Néha azonban úgy tűnik, hogy az ingatlan léte fontos kelléke a polgárjog elnyerésének: Horváth István külvárosi lakos felvételénél kiemelik, hogy a Belvárosban is van egy adóköteles háza és a foglalkozása „oeconumus domesticus", valamint „questor minotior" (1748. jan. 22.) Sajnos a tanácsülési jegyzőkönyvek később szűkszavúan csak az alábbi formulát jegyzik be: „Quatuor temporàli termino in hodiernam diem incidente quinam occasione hujus per Electam Communitatem praeviae examinati et approbati, deposito corporali juramento, in Numerum Neocivium assumpti sint..." 16 Az „ad oeconomiam" megjelölés más városokban is használatos, lásd Iványi i. m. 124. 118
