Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Dányi D.: Győr polgársága a XVIII. század végén

5. táblázat folytatása Év Polgárjogot nyertek Átlag 03. 04. 05 06. 07. 08. 09. 10. 60 41 28 70 58 41 32 40 1801—10. 426 42,6 181.1. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 46 40 51 37 39 40 39 Év Polgárjogot nyertek Átlag 18. 19. 20. 46 36 32 1811—20. 406 40,6 1821. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 36 36 35 39 35 38 36 48 1821—28. 303 37,9 1743—1828. 3702 43,05 A Polgárkönyvnek még egy másik részlete is felhasználható eddigi fejtegetéseink látszólagos megcáfolására. 1743-ban ugyanis, amikor a város visszanyerte szabad királyi városi rangját több, számszerűit 21 lakost régi polgár megjelöléssel vesznek fel a Polgárkönyvbe. Ez azonban nem jelenti az 1743. évi polgárok összes számát, többek között már azért sem, mert a város vezető polgárai, senatorai sem szerepelnek az említett 21 név között. Valószínű, hogy csak vitás polgárjoguk megerősítését kérők recepciójára került sor ezen a címen.

13 Eddigi fejtegetéseinket összefoglalva — consriptiok, a népszámlálás, a Polgárkönyv, mindannyian azt bizonyítják, hogy a) a város népességének szerkezete — jogi állapot szerint osztályozva lakosait — ez alatt az időszak alatt nagymértékben megváltozott, b) a változást elsősorban a polgárság számának viszonylag kis ütemű növekedésével, ugyanakkor azonban arányának csökkenésével, továbbá c) a nem polgári elemek számának viszonylagos gyors szaporodásával jellemezhetjük. d) Az is kiemelkedő, hogy a polgárság arányának háttérbe szorulása már a XVIII. század harmadik negyedében konstatálható. Győr város társadalmi szerkezetének változása első pillantásra megegyező13 Megemlítendő, hogy ez a 21 fő korábban a német seregbíró — a soltész hatásköréhez tartozott (ita dicto Schultheisiatui). Számukat egyébként az 1626. évi t. c. is körülírta. Ezt a katonai népességet a Polgárkönyv élesen elkülönítette a „militia quarsionalis hujatis" elbocsátott katonáitól. Lásd például a Protocollum 1745. júni 9. statútumát. j , | 116