Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Dányi D.: Győr polgársága a XVIII. század végén

nek látszik a nyugat-európai városok társadalmának átalakulásával. Az általános tendenciák azonossága mellett azonban néhány különbséget ki kell emelnünk. Mindenekelőtt megállapítható, hogy a nyugat-európai városok népessége gyorsabb ütemben növekedett — különösen a XVIII. század utolsó évtizedében, illetve a XIX. század elején. Továbbá, bár közel azonos mértékben növekszik a nem polgári rétegek aránya, a gazdasági, társadalmi fejlődés eltérése miatt gyaníthatjuk, hogy a nyugat-európai városokban más összetétel formálódott ki, mint Magyarországon. Valószínű ugyanis, hogy a fejlettebb manufaktúrás ipar nagyobb nincstelen tömegeket vonzott a nyugati városokba, míg hazánkban az ipar és kereskedelem fejletlensége ezeket az elemeket visszatartotta, a mezőgazdaság helyzete pedig ösztönözhette a városba vándorlásra. Mennyiségileg alig mérhető jelenségekkel állunk szemben és csupán annyit tudunk, hogy a polgárok és a nincstelen „zsellérek" között volt még egy réteg, melyet nyugati példára nálunk is „Schutzverwandte"-nek, vagy „Schutzburgernek" neveztek. 14 Győrben azonban ilyen gyakorlat nem alakult ki, vagy legalábbis a XVIII. század második felében nem akadtunk nyomára. b) A polgárság összetétele 1. Vagyoni és jövedelmi különbségek. A polgárság nem volt homogén réteg. A legkülönbözőbb foglalkozások, vagyoni és jövedelmi kategóriák, más és más műveltségű, nemzetiségű, vallású elemek komplexuma. Az iparos mester ugyanúgy tagja a concivilitasnak, mint a borárus, vagy a fuvaros-kocsis. A győri adókivetési lajstromok tanúsága szerint a tetemes vagyonnal rendelkező marhakereskedő és a kis házikójában egyedül dolgozgató foltozó varga, egyenlő jogú polgárok. A szentek nevét polgáresküjéből kihagyó protestáns együtt ül a „hatvan számú választott község"' (sexaginta virales) tanácsában az „ariánus" kereskedővel, a magyarul törve beszélő flandriai aranyműves, a Nagy-Alföldről bevándorolt marhakereskedővel. Voltak-e vagyoni, vagy egyéb limesek, amelyeket el kellett érni, ha valamelyik kézműves, kereskedő, vagy háztulajdonos polgári rangra vágyott? Néhány városunk valóban alkotott statútumokat, amelyek legtöbbször általános, vagy éppen a polgárfelvétel formális eljárási részét szabályozták. Győrben azonban a XVIII. század második felében ilyen szabályozásról nem tudunk és sajnos sem a Polgárkönyv, sem a városi tanács üléseinek jegyzőkönyve, sem pedig a Tribunusok könyvei nem árulják el azokat a vagyoni és jövedelmi határokat, amelyek a polgárokat és nem polgári rendűeket elválasztották. Annyit sejtetnek csupán, hogy a Tribunusok és a Hatvanak Tanácsa minden polgárjogért folyamodó jövedelmi és erkölcsi állapotát megvizsgálta. Kiemelik néha, hogy a belvárosi, vagy külvárosi házán kívül, telekkönyvezett szántója is van a folyamo14 Lásd Buda és Pest Polgárkönyveit. Iványi B., A városi polgárjog keletkezése és fejlődése. (Bpest, 1936) 193. 117