Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Uzsoki András: Bronzkori temető Mosonszentmiklós–Jánosháza-pusztán

példány, peremén két kis fülel, oldalán kettős bekarcolt vonalakkal (IX. 1.12). Ebből alakult ki a legjellegzetesebb táltípus. Éhnek szájnyílása és alja ovális, a köralakhoz közeledő. Szájpereme a nyílás felé lejt, egyenesre levágott, mészbetétes díszítésű, niely a perem külső oldalára is kiterjed. Ettől lefelé a tál oldala vagy sima (X. 1.1 és 3), vagy kissé durvított, rücskös (X. t. 4 és 6), végül bekarcolásos díszítésű. Ezeknek több változata van, úgymint az egyes (X. t. 5, 8 és 9), a kettős (X. t. 7, XI. t. 1—3) és a hármas vonallal bekarcolt (XVlII. t. 4), valamint az egymásba kapcsolódó csúcsíves vonalakkal bekarcolt (XI. t. 4—7). A mintakincs motívuma a vonal, a W, a cikcakk, a köröcske, a párhuzamos vonalpár, az ék, mely néha háromszögszerű, az elnyújtott téglalap, ritkán a + alak, a pereméi rovátkolása és a köröcskékből, vonalakból kialakított hármas füzérdísz. A perem egyenesen levágott, ha csak két füle (X. t. 2 és 7; XI. t. 1,3 és 4), esetleg bütyökszerű álfüle van (X. t. 5). Ha a peremből lapos, fogantyúszerű nyúlványok emelkednek ki, karéjossá teszik a tálperemet. Előfordul egy i'ül három nyúlvánnyal (X. t. 3, 4 és 9; XI. t. 2; XVIII. t. 4) vagy két fül kélt nyúlvánnyal (X. ft. 6 és 8; XI). t. 5 és 7). A változatok ~ (felsorolásánál láthattuk, hogy a tölcséres és hengeres nyakú edényekhez hasonló a mintakincs és amazok hasán megtalálható bekarcolásos, sima vagy rücskös díszítés a tálak oldalán is megjelenik. A harmadik táltípus öblös, a nyak gallérszerű, rövid, tölcséres, peremét a vállal fül köti össze. Díszítetlen változata (I. t. 11) éppúgy előfordul, mint a mészbetétes díszítésű (XX. t. 9 és 12). Az edény oldalán ritkán a bekarcolásos vonaldísz is megtalálható, a nyakat és a vállat mészbetétes díszítés borítja, a fül enyhén ansa lunátás (XIV. t. 7). Fazekak. Durva iszapolásúak, vastag falúak és a kidolgozásuk legtöbb esetben nem finom. Alakjuk általában öblös, tojásdad, a gyakorlat alakította ki formájukat. Nagy szájnyílásuk és alig összeszűkülő nyakuk miatt bármilyen szilárd és folyékony élelem tárolására alkalmasak. Eléggé gyakran fordulnak elő, kb. a leletanyag 5 %-át alkotják. Néhány típusnak szájpereme folyadék kiöntésére van kiképezve (VIII. t. 4 és 5). Alacsony, öblös fazekak rövid, kihajló nyakkal, vállukon egyosztású vagy kétosztású négy bütyökkel (VII. t. 1 és 2). A bütyök néha a nyak tövében helyezkedik el, egy- vagy kétosztású lehet (VII. t. 3 és 6), s a sima felület mellett a bekarcolt vonaldíszítés csúcsíves motívuma is gyakori (VII. t. 4, 5 és 7). Utóbbi változatok szépvonalúak, alakjuk tojásdad. A bütykök helyett két fül is előfordul a vállon, ezek nyaka kissé magasabb tölcsérnyak, hasuk öblös, némely esetben majdnem gömbalak, s a válltól lefelé egyes és hármas karcolt vonallal, vagy egymásbakapcsolódó csúcsíves karcolással díszítettek (VII. t. 8-—10). A nyak és a váll találkozásánál is elhelyezkedhet a fül, megnyúlt nyak esetén (VIII. t. 1). Egy rövid hengeres nyakú Veterov típusú edényen két fül van a vállon a nyak tövében s bütyök a vállperemen

11 (VIII. t. 2). Kissé nagyobb, szétálló füle van annak az edénynek, melynek hasát hármas bekarcolt vonalkötegek hálósán borítják be (VIII. t. 3). A fülek a szájperemet és a vállat is összeköthetik. Zömök, öblös, egymásba kapcsolódó csúcsíves bekarcolt díszítésű példányok nem ritkák, néha bütyökkel a vállon (XVII. t. 6; VIII. t. 7), de a legérdekesebbek a már említett kiöntős száj<11 Tihelka szinte azonos példányt közöl Veterov-ból (i. m. 100. Taf. II. 3.). 6 Arrabona 81