Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Sáry István: Szigetköz vasútépítési tervezetének története

értekezleten az ügy fontosságára való tekintettel Öshegyi József alispán is részt vett törvényhatóságának egyéb kiküldöttei mellett. Miután az érdekeltek részéről a vasútügyhöz komoly hozzáállást tapasztalt, a vármegyét is hasonló megnyilvánulásra kívánta bírni. Mosón megye hónapokkal megelőzve Győr megyét az 1907. április 24-i közgyűlésében a következő határozatot hozta: „A vármegye törvényhatósági bizottsága az alispán jelentéséből örömmel vesz tudomást azon mozgalomról, mely a M. Óvár—Halászi—Hédervár—Zámoly—Győr útiránnyal építendő gazdasági vasút létesítése érdekében megnyilvánult. Miután pedig, már maga is többszörösen hangsúlyozta ezen vasút rendkívül fontosságát •— mely a Szigetköz forgalmi biztonságát egy csapásra megállapítaná, s a gazdasági életnek egyszerre új irányt adna —, ezen lakosság boldogulásának leghathatósabb eszközét teremtené meg, a maga részéről egyelőre a legmesszebbmenő erkölcsi támogatást biztosítja, sőt kijelenti azt is, hogy ha az építési kérdés aktuálissá válik, a Törvényhatóság erejéhez képest anyagi áldozatokat is kész hozni a vasút létesítése érdekében,"

8 A helyi érdekek kellő biztosítására a közgyűlés az alispánt, tiszti főügyészt és az Államépítészeti Hivatal főnökét jelölte ki a vasút érdekeltség végrehajtó bizottságába. Az 1907. július 9-én kelt kereskedelemügyi miniszteri leirattal az új érdekeltség is megszerezte az előmunkálati engedélyt a Győr—Moson-Magyaróvár között kiépítendő gazdasági vasútra. A jogi alap biztosítása lehetőséget adott a felmérő munka beindulására. Szesztay László mérnök, műegyetemi magántanár, mint a vasút tervezője sürgősen hozzálátott a szükséges adatok beszerzéséhez. A többszöri helyszíni kiszállások és egyéb úton szerzett információk alapján még a folyó év őszére elkészítette a vasút tervezetére, költségeire, várható jövedelmezőségére s az alapítás módozataira vonatkozó véleményét. Előadására az előkészítő bizottság 1907. október 21-i ülésén került sor. Az azonos időben nyomtatásban is megjelent tervezetben a felvetett vasutak törzsét továbbra is „a Győrből kiinduló s Győrújfalu, Zámoly, Ladamér, Dunaszeg, RáróÁsvány, Hédervár, Zseli, Darnó, Püski és Halászi községek érintésével Magyaróvárig vezető vonal képezi" (1. ábra). A vonalvezetés részleteinél a győri csatlakozással összefüggő kérdésekben jelentős szerep jut Szigetköz személy- és teherforgalmi igényeinek. A javaslat szerint Győr belterületén „kedvező vonalvezetésnek lenne tekinthető az a megoldás, melynél a személyforgalom vonala a központi személypályaudvar főépülete előtt elhelyezett végkitérőből kiindulva s a Baross-híd alatt átvezetve az államvasuti pályaudvar és a vásártér között fekvő utcán halad a köztemető felé, majd a temető mellett tovább vezetve az Árpád-út és Budai-országút találkozásánál egyesül az átrakó-állomás felől a m. kir. államvasutak dunaparti összekötő vágánya mentén vezetett teherforgalmi vonallal s e ponttól kezdve, mint egyesitett személy- és teherforgalmi vonal a dunaparti összekötő vágánnyal párhuzamosan halad s a Dunasoron végig vezetve Győr sz. kir. város által a kis Dunán tervezett új hidra kanyarodik fel s azon áthaladva hagyná el a város belterületét."

9 A leírt vonalvezetés kidolgozásánál az újonnan építendő összekötő híd okozott különösebb gondot. Révfalu már 1895 óta folytatott harcot mindennemű forgalomra alkalmas vashíd létesítéséért, Győr azonban kedvezőtlen anyagi viszonyaira hivatkozva éveken keresztül halogatta a kérdés megoldását. Végül is Győr és Révfalu 1904. évi köz8. Uo. Mosón megye közgyűlési jegyzőkönyve 154; 1907. 9 Szesztay L., A szigetközi gazdasági vasút tervezetének ismertetése. (Bp., 1907) 4. 325