Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Balázs Péter: Az első győri iparműkiállítás 1846-ban

Újvárosban lakik. A Majorok nevű városrészben az adózó iparosok közül említésre méltó számban csak takácsok, csizmadiák, mészérosok, valamint ácsés kőműveslegények élnek. Szabadhegyen csak négy iparosmester dolgozik.

36 Meg kell még említenünk, hogy — az akkor még Győr városához nem tartozó — Győrsziget püspöki birtokon ebben az időben 214 iparost írtak ösfze. Ezek termékeiket szintén a győri piacra hordták, s nem egy közülük az első iparkiállításon is szerepelt termékeivel.

37 A fejlett győri céhesipar megnyilvánulása volt az 1846 júniusában rendezett iparműkiállítás, amelyen az egykorú műértők „oly sokat ígérő zsengékre" találtak. A győri kiállítás eszméje a Védegylet győrvidéki osztályának választmányában vetődött fel, amely „kötelessége érzetétől áthatva szívéhez szorítá az eszmét.. ,"

38 A választmány 1845-ben aláírási íveket bocsátott ki, amelyben a város lakosságát felkérte, hogy anyagilag is járuljon hozzá a kiállítás rendezési költségeihez és tegye lehetővé a legjobb kiállítók jutalmazását. A felhívás az egylet lelkes és kiváló szervezőképességű titkárának, Lukács Sándornak fáradozása nyomán meghozta a várt eredményt: alig néhány nap alatt az aláírási íveken akkora összeg gyűlt össze, hogy az a kiállítás valamennyi költségének fedezésére elegendőnek mutatkozott. Az ajánlók között politikai különbség nélkül szerepeltek a megyei és városi fő- és alhivatalnokok, egyházi előkelőségek és győri polgárok. A védegyleti választmány ezek után úgy látta célszerűnek, hogy a kiállítás szervezésére — nagyobb részben iparosokból álló — bizottmányt hozzon létre. A bizottmány örömmel vette megbízatását, de munkája nem volt könnyű.

39 Miként országosan is sokan támadták a védegyleti mozgalmat, mert azt gondolták, hogy vagy túlságosan gyengének bizonyul s akkor nevetségessé válik, vagy életképes lesz s akkor túlságosan nagy érdekeket sért és zúdít ellenünk (Széchenyi), mások meg egyenesen mint „erőszakolt rendszabályt" utasították vissza (Dessewffy cikkei a Budapesti Híradóban),

40 úgy Győrött is „föltüntenek magas pöffeszkedéssel és kacagással a nemes gúnyolódás nagy mesterei, kik a jó és nemes eszme iránti indulatot mesterségek epés fullánkjával akarják minden kebelből kiölni, kik gyakran a legméltánytalanabbul és leggyöngédtelenebbül bánnak oly tárgyakkal is, minők előtt — azt hinnők — emberi szívnek meg nem hajolni nem lehet. És előrepülének a halálhirdetés baglyai is, kik lelki megnyugvással huhognak körmeik közé szedett martalékukra, és fennhangon hirdetek: nem leend kiállítás, semmi nesz, semmi moz36 Az 1846/47. évi győrvárosi adófőikönyv adatai alapján összeállítva. 37 Az 1847/48. évi győrszigeti adófőkönyv alapján összeállítva. Az iparosok közül az I. rendú kategóriába 2, a II. rendűbe 4 tartozik, a többi III. rendű vagy legény. Iparág szerint 3 asztalois, 11 ács, 1 aranyozó, 2 borbély, 14 varga, 1 enyvfőző, 1 festő, 2 gombkötő, 3 hajóvarró, 18 kőműves, 1 kötélgyártó, 1 kovács, 2 kádár, 1 kárpitos, 2 kőfaragó, 4 kertész, 2 kocsmáros, 1 könyvkötő, 3 kalapos, 1 lakatos, 3 mészáros, 19 molnár, 1 órás, 1 pék, 1 puskakészítő, 18 szabó, 2 szűcs, 1 szivarkészítő, 1 szitás, 1 takács, 1 tímár, 2 tűkészítő, 1 üveges és 1 varró foglalkozás olvasható ki: a többi neve mellett csak kézművesség bejegyzés szerepel. 38 Lukács Sándor cikke a Pesti Hirlap 1846. júl. 17-i és a Hetilap 1846. júl. 17-i számában. 39 Uo. 40 Kosáry D., Kossuth és a Védegylet (Bp. 1942.) 85. 256