Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Balázs Péter: Az első győri iparműkiállítás 1846-ban

szerű szövőszéke is bemutatásra került. Az 1802. évi kiállításon 540 kiállító, az 1806. évin 1422 gyáros, iparos és feltaláló mutatta be termékeit. Az ötödik kiállításra csak 1819-iben kerülhetett sor (1662 kiállító), majd négyévenként tartottak kiállításokat. Az 1839. évi kiállításon már 3381 kiállító vett részt.

2 London és Párizs kezdeményezését rövidesen követték Európa más nagyobb városai. 1806-ban Antwerpen, 1808-ban Trieszt, 1818-ban München és Varsó, 1820-tban Stuttgart rendez ipari kiállítást, majd sorrendben Berlin (1822), Stockholm (1823), Drezda (1824), Moszkva (1825), újra Berlin (1827), Prága (1828), New-York (1828) és Szentpétervár (1829) következik. Az 1831—1840-ig terjedő évtized kiállítói között még mindig nem találunk magyar várost, de 1835-ben már kiállítást rendez a Habsburg Birodalom székvárosa: Bécs.

3 Ezt a kiállítást a Burg földszinti termeiben rendezték s az 594 kiállító között 8 magyar is volt. 1839-ben a második bécsi kiállításon már 732 kiállító mutatta be termékeit — közöttük 14 magyar. Ezt a kiállítást Széchenyi is megnézte, s naplója tanúsága szerint „felkeltette irigységét". A bécsi kiállítást 1837-ben a klagenfurti (33 kiállító 2162 tárggyal), majd a gráci (352 kiállító 3407 tárggyal) követte.

4 Hazánkban az ipari kiállítás eszméjét a Kossuth által 1841-ben alapított íparegyesület karolta fel és valósítottta meg. Kossuth fáradhatatlan szervezőmunkája nyomán 1842. augusztus 25-én a pesti Redoute-ban nyílt meg az első magyar országos iparműkiállítás, amelyen 213 kiállító mutatta be termékeinek javát. A mintegy négy héten át nyitvatartott kiállítást 14 425 fizető vendég nézte meg. A kiállítók között a bíráló bizottság 5 arany, 15 ezüst és 29 bronzérmet, továbbá 31 dicsérő oklevelet osztott ki.

5 A kiállításról maga Kossuth írt mués díjtoírálati jelentést. Természetesen egy gyarmati függésben levő ország, mint amilyen ekkor hazánk volt, nem rendelkezhetett még olyan fejlett iparral, mint a szerencsésebb nyugati államok. Így az első ipari kiállítás is csak igen szerény tükrözése lehetett az ország iparának. Kossuth 1894-ben egy baráti beszélgetés alkalmával így emlékezett vissza erre a nagyszerű kezdeményezésre: „Mikor az első kiállítást rendeztem az egyletben, a megnyitás előtt való napon végigmentem a szerény termeken, és úgy fejcsóválva gondoltam magamban: biz ez édeskevés. Dehát az volt a célunk, hogy bemutassuk azt a kevés iparunkat, ami akkor volt."

6 A második országos iparkiállítást már a következő év azonos időszakában megrendezték a pesti Vigadó melléktermeiben. A kiállítók és a jutalmazottak száma az előző évihez viszonyítva növekedett: a 244 kiállító közül 9 arany, 29 ezüst, 41 bronz érdemérmet, 47 dicsérő oklevelet, 33 pedig méltányló elismerést kapott. Érdekes viszont, hogy a látogatók száma nem érte el az előző évit, mert a kiállítást mindössze 11 550 személy kereste fel, azaz 2875-tel kevesebb, mint 1842-ben.

7 A legközelebbi országos iparműkiállítás megrendezésére csak három év múlva, 1846-ban került sor. Ez már minden tekintetben felülmúlta az előző két kiállítást, amin nem is csodálkozhatunk, hiszen ezekben az években iparunk és ipari nyersanyagtermelésünk is számottevő fejlődésnek 2 Uo. 34—37. 3 Gelléry M., A kiállítások története, fejlődése és jövendőbeli rendszeresítése (Bp. 1885.) 24—29. 4 Nyárády i. m. 38—40. 5 Uo. 97—98. és 133. 6 Gelléry M., Ipartörténeti vázlatok (Bp. 1906.) 10. 7 Nyárády i. m. 162. 250