Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Szigeti Kilián: A győri Szt. Ignác-templom zenéje a XVIII. században

A GYŐRI SZENT IGNÁC-TEMPLOM ZENÉJE A XVIII. SZÁZADBAN A XVIII. század a hangszeres zene első virágkora. A század első felében a preklasszikus barokk zene tetőfokát éri el Vivaldi, Rameau, Händel és Bach művészetében. A század közepén egy időben Berlinben, Mannheimben, Bécsben és Itáliában a hangszeres zene új, forradalmi szellemével találkozunk. A század végén pedig a bécsi mesterek: Haydn, Mozart, Beethoven alkotásaiban megszületik a nagy zenei klasszicizmus. Az egész század zenéje megegyezik abban, hogy a zenei műélvezet nagyobbrészt csak a kiváltságosak osztályrésze. Bach művészetét elsősorban a weimari és cötheni udvar élvezte. Händel szűkkörű angol arisztokrata közönség számára írta olaszos jellegű operáit. Rameau első színpadi művét egy gazdag műkedvelő párizsi polgár házában mutatták be, utolsó alkotásai pedig XV. Lajos udvari közönsége számára készültek.

1 A nagyközönség, a társadalmi megkülönböztetés nélküli néptömeg a klaszszikus zenét csak a templomokban ismerte meg. Bach csodálatos művészetét a protestáns tömegek éppúgy a lipcsei Tamás-templomban tanulták meg élvezni a kantátákon, Passiókon és orgonafugákon keresztül, mint ahogy a katolikusok harmincezres tömegben hallgatták a római Szent Péter-bazilikában Frescobaldi orgonajátékát és a velencei Szent Márk-templomban a két orgonás, kettős kórusú műveket. Hazánkban az az európai színvonalú zenei élet, amely Corvin Mátyás korában tetőfokon állott és a Jagellók alatt folytatódott, a mohácsi csatavesztéssel lehanyatlott. Csaknem két évszázadnak kellett eltelnie, míg a töröktől földreterített magyarság fel tudott kelni és újra belekapcsolódhatott az európai zenei életbe. Ennek egyik próbálkozása volt a magyar nádornak, Eszterházy Pálnak 1711-ben megjelent , Harmónia Caelestis" c. gyűjteménye, amelyben 55 egyházi concertot adott közre szólóhangra, ének- és zenekarra. A protestánsok részéről ugyanakkor Maróthi György a francia négyszólamú Goudimel-féle zsoltároskönyvet ültette át magyar földre Szenczi Molnár Albert fordításában.

2 Tanulmányunkban ezen közismert magyar zenetörténeti eseményeket új adalékokkal akarjuk kibővíteni, amikor a jezsuiták győri Szent Ignác-templomának XVIII. századi zenéjéről értekezünk. Megállapításaink alapját a templom XVIII. századi kótagyűjteménye ké1 Fejezetek a zene történetéből. Szerk. Juhász Frigyes. (Bp., 1956) 82. skk. 1. 2 Szabolcsi B., A magyar zenetörténet kézikönyve. 2. (Bp., 1955) 25—26. Továbbá: Szabolcsi B., A magyar zene évszázadai I. (Bp., 1959) 270. és II. (Bp., 1961) 12. skk. 1. 235