Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Szigeti Kilián: A győri Szt. Ignác-templom zenéje a XVIII. században

pezi, amely ma a pannonhalmi egyházi kótatárban található. Ez a 154 kötetre ill. füzetre terjedő tekintélyes kótaanyag (részben egyes művek, részben gyűjtemények) alkotta a győri Szent Ignác-templom XVIII. századi zenei repertóriumát. A 154 köteten kívül még fennmaradt kisebb-nagyobb töredékek mutatják, hogy nem a teljes repertórium áll előttünk. A gyűjtemény nagyobb része kézzel írott kóta, számszerint 132 kötet ill. füzet. Nyomtatott mű, ül. gyűjtemény 22 maradt ránk. De a kézzel írottak nagy része is nyomtatásban megjelent müvek másolása a győri kórus számára. Sokszor a másoló a kótán feljegyezte nevét. Holtzbauer: Vesperae B. V. M. egyes szólamkótáinak végén pl. ilyen bejegyzések olvashatók: Descripsit Fran: Lakner pro Choro Jaur. S. J. — Descripsit Joannes Amabro. <— Descripsit D. Joan: Fabry stb. Ezek alapján a győri ének- és zenekar tagjainak XVIII. századi névsorát részben összeállíthatnánk. A nyomtatásban megszerzett művekre rávezették a beszerzés évét, a kézzel írottak nagy részére pedig a másolás idejét. Ebből nagy vonalaiban követni lehet a kórus műsorának fejlődését. A legrégibb évszám, amelyet az egyik mise borítólapján találunk: 1709.

3 Ez tehát a kórus működésének legelső bizonyítható éve. A komoly színvonalú zenei életnek végső határidejét az 1773. év jelzi, amikor is a jezsuita rendet feloszlatták. A templom kórusa ekkor elnémult, a kóták és hangszerek a templom kórusszobájában porosodtak. Amikor I. Ferenc a II. Józseftől feloszlatott szerzetesrendeket Magyarországon visszaállította, a győri Szent Ignác-templomot 1802-ben a bencéseknek adta. Ők más módszerrel neveltek és tanítottak, s a kóták továbbra is használatlanul maradtak, mígnem 1871 körül az egész repertóriumot a pannonhalmi kótatárban helyezték el. A győri jezsuita házinapló 1742. júl. 1-én megemlékezik a templom zenéjéről és azt mondja, hogy az ünnepélyes szertartások fényének emelésére és megragadóbbá tételére „tubas inter et tympana" végezték azokat.

4 A ránkmaradt ének- és zenekari kótaanyag ezt az állítást sokszorosan alátámasztja. Az összes művek kisebb-nagyobb zenekarra készültek. A zenekari összeállítás nem mindig azonos, összegezve azt mondhatjuk, hogy a győri templomban a következő hangszereket alkalmazták: violini I—

II, alto viola, violoncello, violone, flauto traverso I—

II, obois I—

II, corni I—

II, clarini I—

II, trombe I—

II, tromboni I—

II, fagotto, tympani, organo. Az együttesekben a hegedűk mellett leggyakrabban a clarini szerepeltek és csaknem kivétel nélkül megtaláljuk a basso continuot játszó orgonát. Az énekkar szólamösszetétele mindig vegyeskari. Akkori elnevezés szerint: Cantus, Altus, Tenor, Bassus. Ezek gyakran „concertante" és „ripieno" szerepre oszlanak. Vagyis egy vagy két szólam concertai, szólózik, a többi pedig karban énekel, ripieno. Ez jellegzetes barokk dinamikai eljárás. Az „áriák"-ban, de néha másutt is, csak szólista szerepel zenekari kísérettel. Tiszta a capella mű egy nincs a győri kóták között. Tévedés volna azonban azt hinnünk, hogy talán hatalmas ének- és zenekar működött a templom kórusán. 1698-ból ránkmaradt egy „Diva Virgo vitae et victoriae parens" c. jezsuita kollégiumi színjáték, amelyet annak idején Bécsben adtak elő. Ennek elején a szereplők felsorolásánál „in, choris musicis" összesen — 3 L. W. Dukath, Missa „Attendite". 4 Diarium Collegii Jaurinensis S. J. Idézve: Pigler A., A győri Szent Ignáctemplom és mennyezetképei (Bp., 1923) 17. 236