Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:

kapuzatának építését korábban kezdték meg, s korábban fejezték be, mint a Porta Spéciosáét, hiszen annak befejezése abban az építési szakaszban történt, amelyikben emennek a faragásához még csak hozzákezdtek. A pannonhalmi kolostoregyüttesnek Oros apát idejében történő újjáépítése tehát nem a templom, hanem a kolostor építésével vette kezdetét. S noha az egykorú kolostor — bármennyire hozzávetőleges — rekonstrukciójának a lehetőségétől meglehetősen távol vagyunk, a feltárás nyomán végzett morfológiai vizsgálatok Oros apát építkezéseit egy korai szakasszal bővítették, amely — úgy látszik — többek között egy valószínűleg bencés típusú (a templom tengelyével párhuzamosan elhelyezkedő) refektórium építésének alaprétegénél nyilvánult meg. A refektórium építésénél is hasonló rétegződéssel állunk tehát szemben, mint a temploménál, csakhogy annak építése egy szakasszal korábban veszi kezdetét, s korábban is fejeződik be, mint a templomé. A középső szakasz munkálatai párhuzamosan folynak a templomon és a kolostoron. Ugyanakkor azonban már a refektóriumi kapuzat alaprétegéhez tartozó bordázott bimbós kehelyoszlopfők

26 és kiülő alsó párnatagos, de még nem konzolos lábazatok

27 is vitathatatlan koragótikus, burgundiai eredetű és a ciszterciekre jellemző stílus megnyilatkozásai, de annak a templom második szakaszánál korábbi fázisát tükrözik, s jól utalnak a pannonhalmi építkezések rétegződésének rövid időközeire. Ennek a korábbi ciszterci műhelynek a pannonhalmi kolostor építésének első szakaszában végzett munkáját annak befejezése előtt a templom alaprétegének vegyesebb összetételű műhelye folytatja, hogy az utolsó szakaszban friss maulbronni és bambergi ösztönzésre a ciszterci építészet későbbi fázisához kapcsolódjék. A refektórium alaprétegét építő korábbi ciszterci műhely talán a ciszterci renden belül jelentkező építési igények sürgetésére hagyja félbe munkáját, s vonul el Pannonhalmáról, hogy — ha útját emlékanyagunk töredékes volta miatt csak hiányosan követhetjük is — mintegy húsz évvel később, a tatárjárást megelőző évtized folyamán a bélapátfalvi ciszterci apátság építkezéseméi találkozunk vele újra. A bélapátfalvi főkapu oszlopfőinek mesterien megmintázott, játékosan kifeslő formát öltő nyiladozó bimbózatáról leolvasható az a húsz éves fejlődés, amin ez a ciszterci műhely időközben keresztülment, de ki ne ismerne ezeknek a bimbóknak és a bélapátfalvi főkaputól északra álló pillér akantuszos fejezetének könnyed, felbontott formaképzésében a pannonhalmi refektóriumi bejárat keleti bélletének két hasonlóan megfogalmazott levélmintás fejezetére. Ennek a stílusnak a gyökereit közvetlenül Franciaországban kell keresnünk.

28 A 'most feltárt pannonhalmi refektóriumi bejárat tehát fontos adattal szolgál arra is, hogy a magyarországi ciszterci építkezéseket végző rendi építőműhely útját és fejlődését világosabban lássuk. Időben Pannonhalma és Bélapátfalva közé kell helyeznünk a ciszterci rend magyarországi építkezéseinek egy olyan szakaszát, amikor ez a műhely tovább fejlődött s friss erőket olvasztott magába például Maulbronn felől.

29 Ezek, a műhelyben fellépő új stíluselemek 26 A bimbós kehelyoszlopfők fejlődésére 1. Vúclav—Mencl, Románská a gotická hlavice jako prostfedek k datování ceské architektury. Zprávy památkové péée X. (1950) 1—24. 27 A lábazati profilok fejlődésére 1. Gergelyffy András, L'église abbatiale cistercienne de Bélapátfalva. Acta históriáé artiuim VI. (1959) 245—275., 268—269. 28 Gergelyffy i. m. 268. 29 Uo. 265—267. 143