Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:

azonban nem érintették annak alapvető összetételét, s a Pannonhalma és Bélapátfalva között eltelt húsz évet a műhely életében — úgy látszik — sokkal inkább szerves fejlődéssel, semmint gyökeres átalakulással jellemezhetnek. A műhely bélapátfalvi tevékenységének minden jel szerint a tatárjárás vet véget. Ennek a ciszterci apátságnak az építkezései ekkor megszakadnak, hogy az országot ért nagy megpróbáltatás után egy egészen nias jelleggel bíró műhely fejezze be a templom félbemaradt építkezéseit.

30 Ennek az első ciszterci műhelynek a Pannonhalmáról minden bizonnyal rendi igény sürgetésére történő elvonulása új műhely toborzásának problémáját állíthatta a nagy építtető, Oros apát elé. Talán ezzel magyarázhatjuk a pannonhalmi templom alaprétegét építő műhely vegyes összetételű, ad hoc jellegét, ami a kor hazai építkezéseit egyébként — a ciszterciek kivételével — általánosan is jellemezte.

31 Ami pedig a templom építését befejező második pannonhalmi ciszterci jellegű műhelyt illeti, annak eredetére és Pannonhalmát követő munkáira már rámutatott a szakirodalom.

32 Noha ennek a második ciszterci műhelynek a gyökerei is burgundiáig nyúlnak vissza, a középeurópai építészethez, Maulbronnhoz kapcsolódó szálai sokkal erősebbek, mint az első ciszterci műhelyé. A refektórium feltárt kapuzatának stílusából levonható következtetéseknek azonban nem értünk még végére. Hivatkozva a templom alaprajzi elrendezésében megnyilvánuló ciszterci sajátságokról fentebb mondottakra, az első ciszterci műhely beiktatása a pannonhalmi építkezések kezdeti szakaszába magyarázatul szolgál arra is, hogy ezek a sajátságok miért nyilvánulnak meg már a templom alaprétegében is. Nyilvánvalóan az építkezéseket megkezdő műhely volt az, amelyik az egész kolostoregyüttes alaprajzi elrendezésében az elsőrendű szerepet játszotta. Ha a most feltárt refektóriumi bejárathoz és a Porta Speciosához hozzászámítjuk a nyugati kerengőfolyosó és a népbejáró folyosója közös falának nagykváderes románkori falmagját, amely itt a későgótikus falazatnak puszta köpenyezés-jellegét mutatja, mondhatjuk, hogy a kerengő XIII. századi belső (nem udvari) fala jelentős részében (három kerengőszárnyban) ma is jelen van. Ezek közül a nyugati a pince szintjén is jól látható. Külön érdekességet tartalmaz a É Porta Speciosa melletti, attól nyugatra eső falszakasz, ahol a XIII. századi templom egyik támpillére (14. kép) jelenik meg két függőleges fuga formájában, melyekbe a támpillér vakolata egyaránt befordul. A támpillér alsó szakasza nem építési munka eredménye, hanem egyszerűen a helyén ülő talajkőzetből van kifaragva, bizonyságául annak, amit H. Gyürky Katalin ásatásai kimutatnak, hogy t. i. Pannonhalmán a járószint idővel folyton csökkent. Ezesetfoen a falazás alapozás nélkül, sőt ellenkezőleg, a talajszintből kiálló homokkőszikla előnyének felhasználásával készült.

33 Leszámítandó természetesen a felhasznált talajkőzet magasságából a XV. században kialakult jelenlegi járószint és a XIII. századi padlószint körülbelül két lépcsőnyi különbsége, ami a refektóriumi bejárati nyílásnál nagyon jól látható. 30 Uo. 269—272. 31 Dercsényi Dezső, A jaki templom. (Bp., 1957) 44. 32 Dercsényi 9. jegyz. i. >m., i. h. és Levárdy 1. jegyz. i. m. II. 117. 33 Ennek a Porta Speciosa melletti részletnek a jelentőségével bővebben foglalkozik H. Gyürky i. m. 144