Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:
1er még az első, míg a nyugati már a második réteghez tartozik. A főhajó déli gádorfala ezek fölött (a most feltárt és fentebb ismertetett praegótikus ablakelrendezéssel együtt) már teljes egészében a második szakasz munkája. 21 A Porta Speciosa tehát még az alapréteghez tartozó falban helyezkedik el, azonban olyan közel a két szakasz elválasztó vonalához, hogy a mellékhajó falának megkutatása nélkül nem tudhatjuk, hogy az alaprajzban az első szakasz munkájára valló fal milyen magasságban adja át helyét a második rétegnek. Éppen ez az a kérdés, amiben Kőfalvi megfigyelései kisegítenek bennünket. Észrevette ugyanis, hogy a kapuzat első rétegéhez tartozó bélletfal és káva a jelenlegi küszöbtől mért 217 cm magasságnál megszakad. Itt következik a második szakasz 30 cm magas betoldása, s erre helyezik mind az első réteg munkáihoz tartozó, de összeállításra csak most kerülő tagozatokat, mindpedig a második szakasz újonnan faragott tagozatait. A bélletfal a mellékhajók falának építésével együtt került beépítésre, s együttesük ma is érintetlen. Ez a tény maga is elég ahhoz, hogy a Levárdy-féle és a Kőfalvi-féle első szakasz közé minden további nélkül egyenlőségjelet tegyünk. Ugyanerre az eredményre jutunk azonban a két szerző által megállapított második réteg összevetésénél is. A Kőfalvi féle második szakasz az, amelyik véglegesen kialakítja a Porta Speciosa jellegét. A még hiányzó faragványok elkészítésével együtt ekkor az első rétegben kifaragott fejezeteket is átdolgozzák, s az egyébként kész bélletfalat és kávát is megemelik. Az így kialakított kapuzatnak a ciszterci koragótikával közös vonásaira már Csemegi József is rámutatott. 22 Lényegében ugyanilyen értelemben ír Levárdy is a kapuról. 23 Elég azonban, ha egy pillantást vetünk a Kőfalvi-féle második szakasz lábazataira, melyek a kőtárban láthatók. Az erősen kiülő alsó párnatagot kis konzolok támasztják alá. Ez a koragótikus lábazati kialakítás jellemzi a Levárdyféle második réteg maradványait, szemben az első szakasz sokkal meredekebb profilú, kifejezetten román, sarokleveles lábazataival. 24 A két szerző tehát másmás kiindulási pontról és más-más módszer követése útján ismét csak ugyan^ arra az eredményre jutott. Ez egyébként kitűnő példa arra, hogy a morfológiai vizsgálatok milyen szerencsésen egészíthetik ki a művészettörténeti kutatást, s mi módon segíthetik azt feladatai megoldásában. Kőfalvi kiterjesztette morfológiai vizsgálódásait a refektórium most feltárt kapuzatára is. Ott is kétszakaszos építkezés állapítható meg. Az üledékes kvarc homokkőből készült két bélletfal és káva a hozzájuk tartozó fejezetekkel ill. konzolokkal, valamint lábazatokkal az első építési szakasz termékei. Második szakaszban a vörösmárvány küszöbburkolat, oszloptörzsek és timpanon, valamint a puhamészkő bélletívek készültek. És ami a leglényegesebb: a refektóriumi bejárat második rétegének anyagai azonosak a Porta Speciosa első rétegének anyagaival, s avval egy szakaszban készültek. 25 Ebből a felismerésből érdekes következtetés vonható le. A refektórium 21 L. a templom hosszmetszetét Levárdy 1. jegyz. i. m. II. 110. 22 Csemegi József, A budavári koronázó főtemplom déli-keleti kapuja. Történetírás I. (1937) 393. 23 Levárdy 1. jegyz. i.m. II. 117—120. .... 24 Levárdy 1. jegyz. i.m. II. 112. V.o.: Csemegi József A Szent Miklósról nevezett budavári dominikánus kolostortemplom. Történetírás I. (1937) 489—497. 491. 25 Kőfalvi i. m. 142
