Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:
tctni, amin Pannonhalma esetében nem is csodálkoznánk. Amennyiben ez a két kapuzat tényleg egy és ugyanannak a refektóriumnak különböző korban nyitott bejáratát képezte, úgy nemcsak a nevezett helyiség tekintélyes nagyságára kell gondolnunk, hanem arra is, hogy ez az ebédlőterem a bencés alaprajzi típusnak megfelelően a kerengőfolyosóval párhuzamos tengellyel épült, s nem úgy, mint a ciszterci monostoroknál, a keresztfolyosóra merőlegesen. 17 Ez azonban csak feltételezés, s a déli kolostorszárnyra kiterjedő falkutatás és régészeti feltárás nélkül elhamarkodottság lenne részünkről, ha ebből messzemenő következtetéseket vonnánk le. Pillanatnyilag egyetlen rendelkezésünkre álló részlet a most feltárt kapuzat, s annak rendeltetését is pusztán analógiák segítségével valószínűsítettük. Érdekes, hogy a román kapuzatot — bár befalazzák — minden átépítésnél megkímélik a lebontástól. A folytatólagos fal mindkétoldali vakolatleverése bizonyítja, hogy a XIII. századi fal már nem áll. Szerencsés véletlen tehát, hogy a most feltárt kapu ránkmaradt. Jelentőségét, azt hiszem, azonnal felismerhetjük Pannonhalma emlékanyagában. Az eddig is ismert románkori kapuzatok mind többszörös restauráláson estek át. Á Porta Speciosa oszlopszékei, lábazatai és törzsei barokk-koriak. Fejezeteit átfaragták. Storno ugyancsak rajtahagyta kezenyomát. A két altemplomi lejáró kapuzata éppenséggel alig őrzött meg valamit eredetiségéből. Mindhárom kapuzatot Karner Egyed főapát (1699—1708) újítja meg. 18 A most feltárt kaput ezzel szemben nem érte restaurátor keze. A XV. század végén funkcióját vesztett bejáratot az elfalazás minden beavatkozástól megóvta, egyik helyreállító korszak sem közeledhetett feléje azzal a céllal, hogy saját képére és hasonlatosságára formálja, így az nemcsak hogy Pannonhalma valamennyi román kapuzatának leghitelesebbike, hanem pillanatnyilag — a tempio^m déli főhajófalának rossz állapotban és töredékesen ránkmaradt ablakmegoldásainál is inkább — Oros apát építkezéseinek leghitelesebb emlékeként tekinthető. A refektórium feltárt román kapuja azonban további adattal is szolgál a pannonhalmi kolostor építéstörténetéhez. Kőfalvi élesszemű megfigyelései magán a Porta Spéciosán két XIII. századi építési szakaszt különböztetnek meg. Az első szakaszból származik a két ferdesíkú vörösmárvány bélletfal, a két vörösmárvány bélletív és a fehér édesvízi üledékes puhamészkőből készült fejezetek. A kapuzat összeállítására csak a második szakaszban került sor, amikor a három gazdagon díszített, áttört bélletívet és a ma a kőtárban látható, eredetileg a Porta Spéciosához tartozó oszlopszékeket és lábazatokat faragják valószínűleg olaszországi eredetű fehér mészkőből. 19 Kőfalvi fenti megfigyelései nagyon szerencsésen egészítik ki azt a képet, amelyet Levárdy Oros apát építkezéseinek szakaszolására vonatkozóan megrajzolt. A templom déli falának az a szakasza, amelyben a Porta Speciosa helyet foglal, az alapréteghez tartozik. 20 Az alapréteg azonban nem messze a Portától nyugatra átadja helyét a második szakasznak. A Porta mögötti keleti főhajópil17 A bencés típusú alaprajzokat 1. Conant i. m. 21., 25., 83., 112. A ciszterci megoldást 1. uo. 131., valamint Aubert-de Maillé Lm., Dirrvier Lm., Lekai i. m., Lekai— Schneider Lm. 18 Levárdy 1. jeigyz. Lm. I. 30. és IV. 3. 19 Kőfalvi i.-m. 20 L. a templom építéstörténeti rétegzettségét feltűntető alaprajzot Levárdy 1. jegyz. Lm. II. 118. 141
