Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:
A küLső bélletív hiányzó tagozatai a kapu befalazásában részben meg voltak találhatók. 12 Ezek a kapu helyreállításakor eredeti funkciójuknak megfelelően a kiegészített bélletívben elhelyezésre kerültek. A kaput a kerengő 1486. évi beiboltozásakor falazzák be, minthogy az új boltozat egyik válla éppen a kapu tengelyébe esett. 13 S végül, ha figyelembevesszük H. Gyürki Katalin ásatási eredményei alapján, hogy a XIII. századi kerengő falai majdnem ugyanott helyezkedtek el, mint az 1486. évi átépítés ma is álló falai, 14 azt is bizonyosra vehetjük, hogy a XIII. századi kerengőt nem boltozták be, hiszen a most feltárfc kapu elhelyezése azt nem tette lehetővé. Ezt támasztja alá a Porta Speciosa felületi megtisztítását végző kőszoforász-restaurátor Kőfalvi Imre megfigyelése is, miszerint a Porta Speciosának a homlokzathoz csatlakozó részein vízkőképződés nyomai lelhetők fel. Ez könnyebben elképzelhető egy nyitott fedélszékes kerengőnél a tető rossz állapota esetén, mint egy boltozott belső térben. 15 Más adat hiányában bizonyosra vehető, hogy — a Porta Speciosához hasonlóan — nemcsak kapunk timpanonja és a padlóburkolat, hanem a kapubéllet oszloptörzsei is vörösmárványból készültek. Ami pedig ennek a déli kolostorszárnyban nyíló kapunak az eredeti rendeltetését illeti, az analógiák figyelembevételével és a középkori kolostorok alaprajzának ismeretében nem lehet — azt hiszem — kétséges, hogy a refektórium, a kolostori ebédlő bejáratául szolgált. 16 Ugyanennek a kerengőfálnak a túlsó — keleti — végén a barokk-kori átépítés idejéből származó feliratos tábla jelzi, hogy ott volt a refektórium régi bejárata. Ez minden bizonnyal a későgótikus ebédlőbejáratra vonatkozik, amelynek megépítése a boltozás miatt befalazott románkori bejárat pótlása érdekében vált szükségessé. Az, hogy a refektórium új bejáratát a folyosó túlsó végében nyitják meg, talán a középkori ebédlőterem nagy méreteire enged következ12 Innen került elő a kapu bélletívéhez tartozó 1. sz., 20 cm hosszú ívdarab, a 3 a/b sz. két darabíban előkerült töredék, valamint a 6, 8 és 10. sz. bélletívkövek, illetve töredékek. Ezekhez a puhamészkő faragványokhoz hasonló vörösmárvány tagozat töredékét találta H. Gyürky Katalin az udvaron végzett ásatások során (3 c sz.). Kapunk befalazásából viszont más jellegű tagozott kőanyag is előkerült, így az egynemű 2., 3 d, 5., 7 és 11. sz. párkánytagozatos kövek, illetve töredékek. Noha ezeknek a fölmérése még nem történt meg, feltételezzük, hogy a bélletívkövekkel együtt ahhoz a kapuhoz tartoztak, melynek befalazásából most előkerültek. Valószínű, hogy a falsíkból kiugró párkányt képeztek, amely a bélletívet vette körül. Valószínűleg ugyanitt látott napvilágot egy gótikus ablak 3 h jelzésű darabja és a 3 i sz., vörösmárványból készült konzolos koragótikus bélletlábazat is. Az itt és a későbbiek során megjelölt kőtári számok az 1981—1962 évben végzett munkálatokról készült tudományos dokumentáció leltári megjelölései. A dokumentáció egyik példánya az Országos Műemléki Felügyelőség, másik példánya a Pannonhalmi Benedekrendi Főapátság birtokában van. A 3 c számú töredékre vonatkozóan 1. a régészeti dokumentációt az OMF, ill. a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára gyűjteményében. 13 Ennek a jellegzetesen Mátyás-kori boltozatnak a pontos datálása a kerengő északkeleU sarokboltszakaszának délnyugati konzolán, a faragvány két oldalán bevésve található. 14 H. Gyürky Katalin i. m. 15 L.Kőfalvi Imrének az Arrabona jelen kötetében megjelent tanulmányát. 16 L. pl. Sankt Gallen, Cluny 1043. és 1157. évi állapot, valamint Fontenay kolostoralaprajzát és Mittelzell monostorának perspektivikus rajzát a Karoling- és románkori építészet egyik legjobb, korszerű összefoglalását nyújtó könyvben: Kenneth John Conamt, Carolingian and Romanesque Architecture 800 to 1200. The Pelican History of Art, (1959) 21., 25., 83., 112. és 131. 140
