Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Lengyel Alfréd: A győri várispánság (királyi vármegye) kialakulása
Az államalakulás csírái tehát már Géza idejében kifejlődtek, de a vezető osztály hatalmát biztosító szervezet végleges formában való kiépítését a fejedelem fia, I. István valósította meg. Az első magyar királynak azonban még hoszszan tartó, súlyos harcokat kellett vívnia a lázadó vezérekkel és csak a leghatalmasabbak — Koppány, Ajtony és Gyula — leverése után foghatott az organizáció további, nagy körültekintést igénylő munkájához. A keresztény egyházi ideológia érvényesítése már korábban is hathatós eszköznek bizonyult a nemzetségi kötelékek megbontására és az osztályviszonyok megszilárdítása szempontjából, ezért a legfelsőbb hatalmat gyakorolni kívánó uralkodó sem mellőzhette a középkori államszervezés e bevált beindítási módszerét. Még Géza fejedelem hívta be a római katolikus egyház papjait (elsősorban a nyugati bencés rend tagjait) az országba, István király pedig megszervezte a püspökségeket, egyházmegyéket, sorra alapította a különböző apátságokat és a legyőzött vezérek földterületeivel felduzzasztott királyi vagyonból bőkezűen osztogatta nekik a lekötelező, tekintélyes birtokadományokat. E tervszerű egyházszervezési munka eredményeképpen fejeződött be 1002-ben a még Géza által megkezdett pannonhalmi monostori építkezés (az apátság alapítólevele 1001-ben kelt!) és jutott a megvalósulás stádiumába a győri püspökség és székesegyházának alapítása is (1009 körül), bár az egyik püspökségi centrumnak éppen Győrbe való telepítés sének politikai okai is voltak. A passaui püspök ugyanis a német császár támo 1gatásával azon iparkodott, hogy a kereszténység táborába lépő magyar rétegeket a maga főpapi fennhatósága alá vonja. I. István azonban felismerte idejében ezeket a szándékokat, s hogy országának nyugati részét minden ilyen irányú külső befolyástól is mentesítse, életre hívta a győri episcopatus-t. 18 Az egyházi organizáció kiépítésével párhuzamosan csakhamar megindult a központi hatalom állandósítására irányuló, országos méretű szervező munka is, mely kétségtelenül „nagy lépés volt előre a haladás irányába, mert az ősközösség elavult formáival szemben az osztály-társadalom útján vitte előre a magyar népet egy olyan fejlettebb rend felé, amely biztosította fennmaradását és továbbhaladását". 19 A polgári történetírás a múltban ezzel kapcsolatosan gyakran úgy értékelte az államalapítás úttörő munkáját, mintha az a nyugati — elsősorban bajor — államszervezet egyszerű lemintázása, az ottani intézmények és berendezések szolgai átvétele révén jött volna létre. Tagadhatatlan tény, hogy a nagy feladat valóraváltásánál — a magyar nép sajátosságainak figyeleimbevétele mellett — a nyugati hatás is érvényesült, de az istvánkori állam struktúrája tulajdonképpen a szláv államszervezet alapjain épült fel, a fejlődés szükségszerű törvényeinek megfelelően, Honfoglaló őseink ugyanis a birtokba vett területeken, de különösen a Dunántúlom már a szlávság kialakult igazgatási tagozódásával találták szemben magukat, mely abban állt, hogy a szláv várak körül úgynevezett „mezdak" (megyék), tehát területi egységeik létesültek, melyeknek élén zsupánok (ispánok) látták el a szükséges teendőket. E beosztás nyomai természetesem a behódolás után is fennmaradtak, a zsupánok pedig a törzsi nemesség már említett részével együtt csatlakoztak a fejedelem, majd. a kiráiy állandó kíséretéhez. A szláv megyerendszer alapul vétele mindamellett 18 A pannonhalmi apátság egyébként nem tartozott a győri püspökség joghatósága alá, hanem kezdettől fogva közvetlenül a római szentszéknek volt alárendelve. Ezt a kiváltságát az alapítólevél is biztosította. 19 Elekes—Lederer—Székely i. m. 30. 107
