Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Lengyel Alfréd: A győri várispánság (királyi vármegye) kialakulása

Mindezek a helyek határőregységek szálláskörleteiként szerepeltek és szervesen kapcsolódtak be a szotmszédos soproni, illetve mosoni védelmi övezetbe. — A Sövényháza—Bezi vonaltól északra eső vidéken abban a korszakban a Hanság ingoványos területe még járhatatlan volt, így ezen a részen nem kellett külön védelemről gondoskodni, mint ahogyan a Szigetköz is természeti adottságainál fogva nem szorult jelentősebb megerősítésre. A gyepük, valamint az előttük húzódó (mocsaras, nehezen áthatolható tereprészekből összetevődő) gyepűelvék védelmét eleinte maguk a törzsek, nemzetségele látták el, de később külön erre a célra alkalmazott harcosok, elsősorban a magyarsággal rokon besenyők teljesítettek határvédelmi szolgálatokat. Sőt a németek haditaktikája és települési előnyomulása idővel azt is szükségessé tette, hogy egyes biztonsági alakulatok a gyepűelvék megközelítésre alkalmas átkelőhelyeit is megszállják s így a váratlan támadások lehetőségeit csökkentsék. Ennek folytán Győr megye területén is további kisebb besenyő szálláshelyek létesültek (így pl. Kis-Árpás, Rábapatona és Gyirmót térségében), de ezek a szórványos néptöredékek — ellentétben a nagyobb besenyő-telepekkel — csakhamar beolvadtak, mondhatni felszívódtak az ott élő őslakosságba. A kalandozások megszűnése után — bár Bizánc irányában még folytatódtak egyes akciók —, a nemzetségi szervezet bomlási folyamatát és az új haza földjén kialakult primitív társadalmi keret osztályokra szakadásai már semmi sem tudta megakadályozni. A már említett vezérek, törzs- és nemzetségfők az eredetileg elfoglalt és időközben önkényesen kiterjesztett földterületeket magántulajdonként kezdték kihasználni, minek következtében a szegény sorba került s így munkára, vagy legalábbis katonáskodásra kényszerülő néprétegekkel szemben egy uralkodó osztály körvonalai bontakoztak ki,

15 amelynek minden törekvése a vagyon és hatalom növelésére irányult. Ezek a fejlemények természetesen komoly veszélyt jelentettek a fejedelmi tekintély szempontjából is, tehát szükségképpen siettették az állam kialakítását célzó erőfeszítések mielőbbi koncentrálását. Minthogy azonban a Géza fejedelem fegyveres kíséretéhez csatlakozott törzsi nemesség még kevés volt ahhoz, hogy a külön utakon járó és részhatalmukat fitogtató — de ugyancsak a törzsi arisztokráciából kiszakadt — vezéreket a fejedelem katonai erejével összefogva megfékezze és az állam megszervezéséhez szükséges központi hatalmat létrehozza, a sorsdöntő feladatok végrehajtása érdekében külső segítségre volt szüksége a magyarságnak. Gyakorlatilag ez annyit jelentett, hogy a fejedelem hívására érkezett idegen, leginkább német feudális nagyurak kíséretükkel együtt személyesen vettek részt a felszámoló harcokban és érdemeik elismeréseképpen birtokadoimányokban, vagy egyéb jutalmazásokban részesültek. A nyugatról beköltözött Győr lovag

16 is e belső tisztogatási műveletek későbbi időszaka folyamán telepedhetett le ezen a területen (a nemzetség birtokai Győr megyében Börcs, Réti, Csécsény; Mosón megyében Lébény, Kimle, Nezsider, Somorja és Magyar-Óvár térségében voltak),

17 bár fennmaradt okleveleinkben csak a XII. század vége felé olvashatunk e gens tagjainak jelenlétéről és közéleti szerepléséről. 15 Elekes—Lederer—Székely i. m. 22. I. 15. Sz. (1958) 1—4. 16 GyÖTjfy Gy., A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. 17 Karácsonyi J., A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. (Budapest, 1901) II. 94—109. 106