Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Faragó Sándor: A kapui vár

egyik, katonailag is megerősített átjárója, a „porta Hungarica" nyugatra vezető ágának őrhelye, kapuja, a már korábban is megerősített, lakott hely Kapu, a későbbi Kapuvár lett. Hogy az itteni átjáróhely mennyire nem volt jelentéktelen, azt éppen nevének fennmaradása bizonyítja mindennél ékesebben. Első írásos említésével 1162-ben, III. Istvánnak egyik oklevelében találkozunk. Az oklevél szerint István egy Farkas nevű soproni várjobbágyot Kecölben, Vicán és Welenben rétekkel és malmokkal adományoz meg, mivel „azt a várat, melyet közönségesen Kapunak hívnak", (castrum illud quod vulgariter Copuu dicitur) hűségén megtartotta.

4 Drinóczy György csornai kanonok „Böngészet"-ében az eseményt a következőképp írja meg: „1162. Harmadik és Negyedik István Magyar királyok között való villongások alkalmával némely hivtelenek el akarták azt IV. István részére foglalni, de e szándékot III. Istvánnak egy Farkas nevű hive fel fedezte kit ezért a király meg nemesitett Keczölben és Viczán Némely rész jószágokkal meg is ajándékozott."

5 A birtokadományozó oklevélből világosan kitűnik Kapu megerősített volta és királyi vár jellege. A következő századokban is így emlegetik királyaink: Castrum nostrum Capu, a mi várunk Kapu. Ez a királyi vár azonban nem csupán katonai erősség volt, de egyszersmind központja is Rábaközvármegyének. A kapui várnagyok egyúttal Rábaköz-vármegye alispánjai is voltak. így említik középkori okleveleink Hédervári Dezső (1318/21),

6 Gáni Miklós (1321/25),

7 Osli János (1335),

8 György (1341),

9 Éretlen Balázs és János (1378),

10 Benedek-fia Imre (1391),

11 Miklós-mester (1399)

12 stb. várnagyokat. Rábaköz-vármegye, a Rábaközi-ispánság létrejöttét a határőrzők jelentőségével magyarázhatjuk. E határőrzők különböző kiváltságokat élveztek, melyekhez a történelem évszázadai során szívósan ragaszkodtak.

13 A XIV. században két, Kapuvárhoz tartozó várföldről is van tudomásunk. Egyik Beké falva, a másik pedig Sárkány. Ez is azt bizonyítja, hogy bár önálló vármegye központjává nem tudott Kapuvár fejlődni, mégis voltak külön várföldjei.

14 Az akkori vár felépítését nem ismerjük. Szem előtt tartva azonban azt, hogy a Hanság, a vadvizek, a Rába majdnem körülölelték a vár területét, következik, hogy a természet adta védelmi lehetőségeket árkokkal, földhányásokkal, gerendákkal, csapdákkal fokozták. E védelmi berendezés mögött állhatott a vár, melyet földből, esetleg égetett agyagból levőnek kell elképzelnünk. Királyi vár maradt 1387-ig, amikor Zsigmond király a Kanizsai családnak adományozta. 4 Soproni Állami Levéltár. Jelzet: Dl. 1. (Lad. VIII. et H fasc. 1 No 2.). — Legújabb kritikai kiadása: Wagner, H., Urkundenbueh des Burgenlandes. (Graz-Köln, 1955) 24. Mollay Károly szíves közlése, melyért ezúton mondok köszönetet. 5 Drinóczy Gy., Böngészet Sopron megye ismeretéhez. 1830—1847. 438. Kézirat, Soproni Állami Levéltár. 6 Belitzky J., Sopron megye története. I. (Bpest, 1938) 568. 7 Uo. 8 Uo. 575. 9 Uo. 10 HO I. 272. 11 Uo. II. 256. 12 Uo. 13 V. ö. Belitzky J., i. m. 325—326. 14 Uo. 244. 86