Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Balázs Péter: Győr megyei parasztmozgalmak 1848-ban
kérdezett szomszédos községből való három tanú a parasztok álláspontja mellett vallott, az ügyben való döntés azonban elhalasztódott. Az abdaiak előbb említett panaszát a megye elutasította, mondván, hogy a téglavető által használt hely a tagosztály szerint az uraságnak jutott. 17 A ráróiak legelőelkülönözési panaszával kapcsolatban ugyancsak a földesúr javára döntött a bizottság. 18 Az öttevényszigetiek azon panaszára, hogy az uraság birkái a közös legelőt teljesen tönkreteszik, a vizsgálat megállapította, hogy az uraság nem legeltet több birkát a mezőkön, mint az addig szokásos volt, sőt az urasági juhász az öttevényszigetiek fenyegető magatartása miatt nem is mer rendszeresen a közös legelőre ráhajtani, hanem csak úgy néha-néha becsapat a határba. 19 A dunaszentpáliak viszont ijedtökben a bizottság előtt még azt is letagadták, hogy a panaszlevelet ők Íratták volna s kijelentették, hogy „a folyamodás felől, amely nevükben beadatott, mit sem tudnak . . ." 20 A parasztok — bízván abban, hogy a vitás kérdések eldöntésében és jogosnak vélt sérelmeik orvoslásában a kormány inkább pártjukra áll, mint a megyei hatóságok — számos beadványt intéztek az igazságügyminiszterhez is. A tanulmány bevezető részében már bővebben ismertettük az öttevényszigetieknek és a ságiaknak Deák Ferenchez írt levelét. Tét lakosai két ízben is folyamodnak „több rendű úrbéri panaszaik" orvoslásáért. 21 Az abdaiak összesítési és legelőelkülönözési perüket végrehajtás előtt „felsőbbleg átvizsgáltatni", a fehértóiak hasonló ügyben a már meghozott ítélet feloldása mellett „további védelmük előadhatását megengedtetni" kérik. 22 Markota és Bödöge, valamint Medve helység lakosai az uraság által követelt tartozások alól kérik felmentésüket, hangoztatva, hogy ezen telkek nem haszonbéresek, hanem úrbéri jellegűek. 23 A tényőiek az irtványföldek termésétől követelt tized eltörlését, a kónyiak az uraság birkáinak legelőjükről való letiltását szorgalmazzák. 24 A pinnyédiek előadván, hogy „az uraság legelőjük egy részét elfoglalva s az erdőkhöz csatolva, továbbá, hogy a Rápcza folyó által formált Somos nevezetű pusztácskát avagy inkább rétet, melytől az előtt az uraság nékik árendát fizetett, tulajdonává tette, ezeket maguknak visszaadatni kérik..." 25 A minisztérium a hozzá intézett folyamodásokat kivizsgálás céljából a megyei hatóságnak küldte meg, ahol a hosszú huzavona következtében minden ügy megfeneklett. A kormány azonban egyébként sem volt hajlandó továbbfejleszteni a márciusi vívmányokat. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen ismerjük a nemességnek a jobbágyfelszabadítással kapcsolatos állásfoglalását. A kormány már május 2-án belügyminiszteri rendeletet juttatott el a törvényhatóságokhoz. Ebben kifejti, hogy a földesurak önként és hazafiságból adták át a népnek azt, ami eddig tulajdonuk volt és élesen elítéli a parasztok több helyen tapasztalható mozgalmait. Ha a kapott jókért „Istennek őrködő gondviselését nem áldja a nép, ha a földesurak iránt nem érez, nem mutat hálát, ugy e népnél háládatlanabbat nem hordozott hátán a föld." Hangsúlyozza, hogy meg kell találni a 17 GYÁL Győr megyei közgyűlési iratok 2356/1848. 18 GYÁL Győr megyei közgyűlési iratok 2355/1848. 19 GYÁL Győr megyei közgyűlési iratok 2353/1848. 20 GYÁL Győr megyei közgyűlési iratok 2354/1848. 21 Országos Levéltár. Igazságügyminisztérium. 1848. Úrbéri Osztály 412. 22 Uo. 702 és 959. 23 Uo. 960 és 839. 24 Uo. 914 és 800. 25 Uo. 864. 181
