Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Balázs Péter: Győr megyei parasztmozgalmak 1848-ban

részéről más-más fogadtatásra talált. A főrendek túlnyomó többsége és a tehetősebb középnemesek közül is sokan arra törekedtek, hogy ha már nem tudták megakadályozni a jobbágyság felszabadítását, legalább elhalaszthassák — s esetleg később meghiúsíthassák — a törvény végrehajtását. Nem rendelkeztek ugyanis akkora tőkével, hogy az elvesztett robot helyett bérmunkát tudtak volna igénybe venni. A kisnemességet viszont, amely földjét eddig is többnyire saját maga művelte, azért érintették érzékenyen, a 48-as törvények, mert elveszítette addig féltékenyen őrzött adómentességét és viselnie kellett a közterheket. Ezért érthető, hogy Győr megye követi utasítása még 1847-ben is csak a jobbágyi szolgáltatások önkéntes alapon történő megváltását javasolja.

2 A jobbágyfelszabadító törvény többet tartalmazott annál, amit általában a nemesség zöme engedni akart. Még a felsőházi ellenzék egyik jeles szónoka, Pálffy József gróf is barátai körében sírva panaszkodott, hogy nem lévén módjában birtokai megművelésére kellő felszerelést beszerezni, menthetetlenül koldusbotra jutott. Március második felében a magyar arisztokraták panaszos levelekkel árasztották el a bécsi udvart, hogy a jobbágyok szolgáltatásainak, elsősorban a robotnak elvesztése révén súlyos helyzetbe kerültek. Az udvar igyekezett is olyan irányba terelni a fejleményeket, hogy a jobbágyok az úrbéri szolgáltatásokat mindaddig fizessék tovább, amíg az országgyűlés nem gondoskodik ténylegesen a földesurak kártérítéséről. A történelem kerekét azonban már nem lehetett visszaforgatni. A jobbágyfelszabadítás híre villámcsapásként érte a Győr megyei nemeseket is. A hangulatra jellemző, hogy a megye földbirtokos főispánja április 23-án — tehát nem sokkal a törvények szentesítése után — Bécsből írt levelében leköszön állásáról, mert megvizsgálván birtokait, az úrbéri viszonyok megszüntetése által jövedelmeiben annyi csökkenést és veszteséget tapasztal, hogy gyermekeivel együtt a falusi életre kíván visszavonulni és ott minden erejét és tehetségét a mezei munkára kívánja fordítani.

3 Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy a parasztságot teljesen kielégítették és kielégíthették a jobbágyfelszabadító törvénycikkek. A törvény ugyanis csak az úrbéres telkek után járó szolgáltatásokat szüntette meg. Mint ismeretes, az úrbéres telkek számát még Mária Terézia idejében országosan mintegy 255 ezerben állapították meg. Győr megyében a jobbágytelkek száma 2047 volt. A parasztság igényeit az úrbéres jellegű föld már akkor sem elégítette ki, a későbbi évtizedekben pedig a jobbágy telkek

en egyre több család osztozkodott. 2 Lengyel A., A magyar jobbágyság felszabadítása. (Győr, 1948) 91. 3 Pálffy József magatartására vonatkozóan ld. Paskay Gy., A jurátus élet 1847/48-ban. (Bp, 1885) 89. — Az arisztokraták magatartásáról ír Spira Gy,, A magyar forradalom 1848—49-ben. (Bp, 1959) 111. — A győri főispán leköszönő levelét közli Andics E., A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848—49-ben II. (Bp, 1952) 73. 172