Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Vörös Károly: Egy borbélylegény napjai Győrben 1823-ban

szegődött inasom vagy, megtaníttatlak reá, mit tesz szegődött inasnak elszökni. Csak késérje kend a város házba" — mond a hajdúnak tovább: „majd magam is mindjárt utánok megyek." Azonnal el is ment principálisom, és talán ugy egy óra elmulta után vissza­jött, s tudtunkra adá, hogy az Andris megcsapattatott a városházban; 6 kor­bácsot kapott. „Szegén gyermek!" — gondolám magamban szánakodó, fájdalmas érzéssel. Ezen hétben jött egy vándor segéd, conditiót kérdezett principálisomnál, ez őt megmarasztalta, s következő vasárnap — minekutána principálisom már átlátta, hogy velem úgysem boldogul — minden sok szószaporítás nélkül ki­adott rajtam. Örültem szabadságomnak. Estefelé principálisom a műhelyben kifizette nála összegyűlt pénzemet, mely, mindamellyett hogy több izben ki-kicsaltam tőle egy-egy forintot, még is közel ugy 30 forintokra szaporodott volt. Kiadta bizonyitványomat (Kundschaftomat, — még akkor borbélok közt nem volt szokásban a vándorkönyv), s én azonnal kezdtem kevés holmimat összerakni vándortarisznyámba. Másnap korán regvei a Pozsony felé vezető széles országúton ballagtam előre, vándortarisznyám hátamon, rézfokosom kezemben, pipa számban, mely­ből füstfelhőket eregettem, egyiket a másik után. Utazás a Dunán Három napot töltöttem Pozsonyban, mely idő alatt Győrből hozott néhány ezüst húszasaim tisztára elolvadtak. — Negyedik napon regvei — sorsom ellyen zugolyódva, hogy mért nem maradhatok Pozsonyban — ballyagtam gondol­kodva a Dunaparthoz, hol pipára gyújtva s füst felly eget eregetve néztem a sürgő-forgó embereket, kik a parthoz kötött hajókról mindenféle podgyászokat ki-, mások meg behordták. Több hozzám hasonló fiatal és idősebb mesterlegé­nyek andalogtak a Dunaparton, kik közül, midőn már talán egy óráig is ott támolyogtam, egy hozzám közeiede, és barátságosan köszöntvén, kérdé tőlem, hogy miféle mesterlegény vagyok. Melyet midőn megmondék, hogy borbél, kérdezé tovább, hogy Pozsonyban maradok-e vagy merre utazok? „Magam sem tudom elhatározni, mit tévő legyek" — mondám: „pedig már pénzem fogy­tán van." „Jöjjön az ur Pestre" — úgymond a barátságos gombkötő legény: „utaz­zunk együtt, amott fellyebb van egy nagy tölfa hajó kikötve, menjen oda bará­tom, jelentse magát a kormányosnál, fizetés nélkül felveszi, s akkor együtt me­gyünk, mert én is azon hajón menendek." „Ugy ám barátom, de nekem már nincs pénzem". „Mondom, nem is kell" — mond a gombkötő: „jöjjön velem, majd én a kormányosnak bemutatom, s azonnal felveszi ingyért." Elmentünk a hajóra, hol midőn a gombkötő jelentett a kormányosnak, azonnal felvéve. „11 órakor indul a hajó" — úgymond a kormányos: „kiki jókor itt legyen, különben itt marad, élelemmel pedig mindenki ellássa magát, mert a hajón nem kap semmit." Nyolc váltó garas volt még birtokomban, melyből egy 4 garasos kenyeret, két garasért szalonnát, 2 garasért gyümölcsöt vettem, s pénztárom kiürült. összevásárolt élelmemet egy zsebkendőbe kötve, kezemben lóggatva, ván­dortarisznyámat félvállomra csapva mentem 10 óra után a hajóra, hol már 167

Next

/
Oldalképek
Tartalom