Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Vörös Károly: Egy borbélylegény napjai Győrben 1823-ban

a hajóslegények sietve dolgoztak: hordtak mindenféle portékákat a hajóba, rendelkeztek, rakosgattak készülvén az induláshoz. Hajóban még sohasem voltam, melynél fogva nem csoda, ha előttem minden oly feltűnő volt, hogy nem győztem nézni. Hajónkon lévő s ide-oda jövőmenő embereket kezdtem megolvasni, melyeket csak amennyire lehetett tudtam összeszedni. 40-nél többen voltak a Pestre utazandó mesterlegények; 4 kereskedő segédek voltak a felrakott portékához tartozandók, kik a portékát Pestre, onnand szekereken a debreceni vásárra szálliták. Voltak még 4 zsidó asszonyok is a hajón, továbbá 2 hárfás leányok, ezekkel 4 férfiak, ketteje fuvolával, kettő hegedűvel, kiknek alkujukban volt egész Pestig muzsikálni; voltak továbbá 6 izmos hajóslegények, kik, mondom, sietve dolgoztak, egyik ládát-zsákot t. i. ide, másikat amoda dobva, emelve s. a. t. Pont 11 órakor hajónk elején eldurrant egy mozsárágyú, s utána mindjárt még kettő; a hajóslegények ide-oda futkoztak a hajó tetején a köteleket húzkodva, a mesterlegények a két hatalmas evezőkbe kapaszkodtak, és egy „hurrah!!" kiáltás után észrevétlenül elvált hajónk a parttól, s be, a Duna közepe felé úszott, A hajótetőn voltunk mindnyájan, az idő pompás volt, a nap forró melegen sütött. A kormányos levette kalapját, utána a többi hajóslegények, s minekutána fennszóval imádkozni kezdtek, a hajón lévő többi emberek is mind lekapkodták kalapjaikat, sapkáikat. Három Mi Atyánkat, három Üdvözletet mondának el a hajóslegények, mely áhitat után megzendült a muzsika, a mester legények a két nagy evezővel, mindegyiken 16-an kapaszkodva, mind jobban és erősebben kezdtek munkálkodni, melynek következtében érezhető gyorsasággal úszott hajónk a hömpölygő Duna hátán lefelé. Néhány harsány „vivát"! kiáltás csapott a muzsika hang közé, melyet a mesterlegények kiáltanak, kalapjaikat, sapkáikat fejők felett csóválva intettek istenhozzádot a pozsonyi parton ácsorgó népnek, kik közül néhányan szinte viszonozták a köszöntést. Hajónk belejött egyes útjába, s a hathatós egyarányos evezés által gyorsan haladt a büszke Duna hátán lefelé. A Duna jobb partján, az Au alsó szélénél, egy elsüllyedt hajónak gyönyörűre megfestett eleje látszott ki a vizből, fel az ég felé állva. Hajóslegényeink gunymosollyal mutaták egymásnak: „nézzétek ama hires csoda gőzhajót" — mondván: „az az a hires uj feltalált gőzös, melyet most nem rég eresztettek a Dunára." (Később több tapasztalt s utazott uri emberek által tudám meg, hogy csakugyan az volt a Dunán az első gőzös, „Eszterházi" név alatt.) Az idő leirhatatlan szép volt! mi vidáman haladánk, egyik szép tünemény a másik után enyészett el majd az egyik parton, majd a másikon szemeink elől a messze távolyban. Itt egy falu tarkádzott, amott egy erdő sötétedett, majd ismét egy messze, szabad kilátást engedő pompás mező gyönyörködteté szemeinket. Továbbá a hajón a muzsika; majd a mesterlegények által, muzsika kiséret melyett egy jól összehangzó német dal; majd öröm rivalgás; majd egy-egy közös „vivát!" kiáltás válta fel egymást, s ragada bennünket még az egeken is tul. — Délben ki-ki elől vette ennivalóját, s széjjelszórva a hajó fedélzeten, ki ülve, ki fekve, ki egyik könyökére támaszkodva, ki állva, ki fellyebb-alább lézengve jóizüen falatozott mindenki. Italt a Duna bőséggel nyújtott, akinek pedig pénze volt, egy váltó garasért a kormányostól egy mésszel sört kaphatott kis zöldmázos cserépkorsóban. A hosszú evezők lapátjai lomhán úsztak a vizben, csak egyetlen hajós legény igazita néha-néha egy keveset a kormányon, 168