Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Lengyel Alfréd: A reformkor eleji Győr megye a haladó szellemű köznevelés szolgálatában
de az ilyen további következtetések már túllépnék e kis tanulmány szűkre szabott kereteit. Annyit azonban érdemes megemlíteni, hogy a Habsburg-uralom tőszomszédságában és hatalmi befolyása alatt működő Mosón vármegye Részes Választmánya jellemzően olyan véleményes jelentést terjesztett be a közgyűlésnek, amely megalkuvóan, sőt mondhatni szolgai módon alkalmazkodott a központi bizottság tervezetének minden pontjához. 27 Győr megyének az 1832. évi országgyűlésre kiküldött követei — Szabó Péter és Szüts Antal — kellő időben megkapták a szükséges utasításokat, mégpedig annak kikötésével, hogy munkájukról, illetve a tárgyalások előrehaladásáról kéthetenkint küldjenek jelentéseket a Karok és Rendek tájékoztatására. Az előzetesen megtartott generalis congregatio külön kiemelte, hogy amenynyiben a magyar nyelv ügye szóba kerülne, a „követ urak" mindent kövessenek el használatának kiterjesztésére, „mert kérdésen felül vagyon az, hogy a nyelvben találtatik a nemzetiség fennmaradásának egyik főmenedékje." 28 Az első hetek, hónapok még remény tkeltőek voltak, de amikor a köznevelés reformját kellett volna napirendre tűzni, az örökös halogatások csakhamar meggyőzték az Országos Kiküldöttség közoktatási albizottságát is (mely az úgynevezett Opinio-t közzétette), hogy a megyék választmányaival együtt hiábavaló munkát végzett. A király ugyan 1833 tavaszán rendeletileg felhívta a kancelláriát, hogy az alapul szolgáló, átdolgozott elaborátumot közös ülésben tárgyalja meg az osztrák tartományi bizottsággal, de erre az utóbbi vonakodása, illetve ügyes manőverezése folytán nem került sor. Az 1832/36. évi diétáról beterjesztett követi végjelentés is sajnálattal állapította meg, hogy az úrbéri kérdések hoszszas megvitatása miatt a rendszeres munkálatok további részletes kitárgyalását mellőzni kellett. 29 Előrehaladásnak számított azonban az a tény, hogy mindkét ház nyomatékos kérésére egyes javaslatokat — így többek között a tanítóképzők (praeparandiák) és a politechnikumok felállításának ügyét — a berekesztett országgyűlés sürgős megoldásra váró kívánságai (postulátumai) közé iktattak. De annál lesújtóbb volt, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy „őfelsége az oktatásügy rendezését felségjognak nyilvánítja, az idevágó törvényhozást feleslegesnek tartja", 30 vagyis az iskola- és nevelésügy legfontosabb kérdéseire vonatkozólag tagadó választ adott a király. Vérmes reményeket persze még a reformmozgalom optimista hívei sem mertek táplálni magukban, mivel jól tudták, hogy a kormány abban a percben, amint az összes gravameneket (sérelmeket) orvosolja, önmagát hazudtolja meg, illetve kárhozható ítéletet mond arra a rendszerre, amelyet mindaddig a birodalom fennállásának legfőbb biztosítékaként állított a köztudatba. De a teljes elutasítás olyan nagy felháborodást keltett országszerte, hogy annak lecsillapítására akarva-akaratlanul is meg kellett tenni — legalább formailag — a szükséges lépéseket. A helyzet kialakításában az 1836. évi nyelvtörvénynek és a nyomában kiszélesedett megyei nyelvmozgalomnak is jelentős része volt, mert az egyes vármegyékben tevékenykedő ellenzéki csoportok a nyelvterjesztés jelszava alatt a Habsburgellenes hangulat szítását is elősegítették s ezzel párhuzamosan a politikai egység, a nemzettéválás útját is egyengették. Különösen éles ellentét fejlődött ki e téren Győr megyében, ahol időközben újból megerősödött a túlnyomórészt 27 GYÁL (mosonmagyaróvári részleg) Mosón megye közgyűlési iratai. 199/1832. 28 GYÁL Győr megye közgyűlési iratai. 1656/1832. 29 GYÁL Országgyűlési iratok. 1836. (Közgy. 617/1836.) 30 Komis Gy., A magyar művelődés eszményei. (Bpest. 1927) II. 43. 150
