Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

irományaikból kitűnik a 16 században telepedtek meg Győr-Szigetben a szigeti hídfő felső részén lévő lapányos helyen, mint az 1631. évben kiállított pecsétnyomónk mutatja: Sigillum Molitorum Civitatis Jaurinensis — felirattal — Győr városi molnárok nevezete alatt. Hihetőleg azért telepedtek meg Győr-Szigetben, mert az akkori időben a várbástyái alatt megnem tűrtek egyéb telepitvényeket.. ."

11 A vár főkapitányai hadászati szempontok miatt valóban tiltották, hogy a vár alatti vizeken malmokat állítsanak fel. Pl. Heister főkapitány a XVIII. század első éveiben meghagyta Bedae Bertalan alkapitánynak, hogy tiltsa meg a vízimalmok felállítását a vár közelében, mert azok árthatnak a falaknak.

12 A molnárok győr-szigeti megtelepedésének azonban nem ez az egyetlen, de nem is a legfőbb oka. A XVI. század második felében a győri vár megerősítéséhez, illetve építéséhez szükséges téglát Szigetben égették. Az építkezés befejezése után kezdett Sziget benépesülni. Ez a minden oldalról vízzel határolt terület a győri püspök birtokához tartozott és a megerősített győri vár oltalma alatt a török portyázásától is védve volt. Természetes tehát, hogy a földesúr püspök a védnöksége alatt álló molnárcéhnek ezen a védett helyen jelölte ki telephelyét. Szemethy Ferenc — aki negyedszázadon át a céh jegyzője volt — emlékiratában azt is megemlítette, hogy a szigeti molnárokkal egy céhbe tartoztak a gönyüi — ahonnét származhattak — továbbá a véneki, révfalui és a pinnyédi molnárok. A csoportosulásuk a kor szokásainak meg is felelt, mert az egyes folyóvizeken dolgozó molnárok leginkább vidékek szerint alakítottak céheket. Ha érdekük úgy kívánta, gyakran csak ideiglenesen álltak össze.

13 A céh XVII. századvégi életéről írásos feljegyzések nincsenek, erről az időről Szemethy céhnótárius sem tesz említést. A céh felvirágozása a törökök kiűzése, méginkább a szatmári béke megkötése (1711) után kezdődött meg. Az elmenekült lakossággal együtt lassan a molnárok is visszaszivárogtak és megkezdték szabályokkal irányított életüket. 1719-ben találkozunk ismét velük. Ebben az évben erősítette meg, illetve adta ki III. Károly a céh új szabadalomlevelét, melynek a kibocsátása már á céhek egyöntetűvé tételére irányuló királyi intézkedésekkel volt kapcsolatos. A régi kiváltságlevelet ugyanakkor be kellett volna szolgáltatni, a molnárcéh azonban az 1632-ben nyert szabadalomlevelétől nem vált meg, hanem továbbra is megőrizte azt. A céh újonnan nyert szabadalmának joghatálya már az egész megye területére kiterjedt. Egyesíteni kívánta Győr megye céhes és céhen kívüli kontár, vagy „himpellér" molnárait. Ezt a céhlevelet az 1805. évi helytartótanácsi rendeletre beszedték.

14 A céh birtokában csak az újonnan felvett vidéki mesterek és a legények számára 1719, illetve 1720-ban készített kivonatok maradtak. Mindkét kivonat csak a legfontosabb artikulusokat tartalmazza. 11 GYMA Céhir. 12 Villányi Sz., Győr-vár és város hely rajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. (Győr, 1882) 117. 13 Szádeczky L., Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. I. (Bpest, 1913) 186. 14 Uo. II. 263. 101